Isteni
Irgalom, aki megnyilvánulsz az igazak megszentelésében
Bízunk
benned!
Bizony,
ma is elkélne körünkben néhány olyan, Szentlélektől vezérelt, „akik egészen a
mi Urunknak, Jézus Krisztusnak szentelték magukat” személyek, akik feloldozást,
tisztánlátást, a Krisztussal közösségre vezetnének minden olyan embert, aki
ragaszkodását fejezi ki Krisztushoz, a Főhöz, a Fejhez. Hogy ne rángassanak
bennünket személyes érdekekkel, pojácákként, mindenféle személyes érdekek,
érvényesülési kényszerek. A legfontosabb, a legégetőbb érv mentén haladhasson
minden keresztény a hitben, azon az úton, mely a sajátja, és mely a Krisztusi
Szeretetre taníthat! Krisztusnak barátaivá lenni több és méltóbb minden
keresztényhez, mint szolga lélekkel, értetlenül követni valamilyen olyan tant,
amihez a Léleknek vajmi kevés köze van. A Lélek személyessé akar tenni
bennünket, és személyes elköteleződésünkre akar bírni bennünket, hogy utunk
Isten útját kövesse, melyre Jézus mutat rá, minden ember számára. Jézus nagyon
személyes, és egyedüli utat járt be, melyet követni képtelenség, de példaként
tisztelni, tisztelettel magunkra értelmezni lehet, és kell is! Isten szabadság
programja pontosan arra akar rámutatni, hogy minden hívőnek saját és személyes
útja van, mely Krisztusban válhat egyedül közösségi létté, és Isten rendjébe
tartozóvá!
A
bizonyosság, és az igazolt tanúsítvány mai világunkban, mely oly megosztott,
szétzilált, pluralista, polarizált, bizony szükséget szenved. Talán nem
véletlen az sem, hogy a kormányzati politika is központosítás irányában
próbálkozik megújulást teremteni. Nincs közösségi szellem, de van, nagyon erős
személyes érdekérvényesítésre való hajlam, és motiválás, azokból az irányokból,
melyek bírnak olyan erőkkel, melyek érdekük érvényesítésre képesek, a közösségi
érdekek ellenében. „Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek,
azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban
ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok; aki pedig
első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia
sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja
váltságul sokakért.” [Mk 10,42-45] Jézus Krisztus személyes szerepére,
jelenlétére életünkben, bizony ma, nagyon nagy szükség volna. Hogy
zavarodottságainkat pásztorként terelve, kövér legelőkre leljünk, és ott
fejtsük ki erőinket, ahol arra szükség van, ahol az a leghatékonyabb lehet,
hogy Isten szándéka érvényesülhessen. A Nagy Egész az Isten, és az Ő terve,
mely a teremtésre vonatkozik, illetve: a Teremtettségben juthat érvényre, ha mi
emberek el tudjuk fogadni barátként, társként az együttműködő fél szerepét, és
nem akarunk önkényességre törekedni, megosztani Isten egységét, a Teremtés
egységességét. A pillanat, melyben vagyok, áldozatomat kéri az időn felüli
teljesség érvényesüléséért!
Istenem,
Te már oda és feláldoztad magad a teremtésed sikeréért. Azért, hogy én, a Te
teremtésed, megérteni képessé legyek, képessé lehessek, felismerjem, hogy
áldozatodhoz társulnom javamat is szolgálja. Mert a Te, és a Veled való
egységben válhatok csak én is teljessé, egységed részévé. Nincs más út! Vagy vesztességeddé
válhatok, és veszendővé. Inkább vágyom Istenem a Benned való teljességet, a
Veled való békességet, örömöt, és boldogságot, melyet ebben az életben is jó
volna elérni, és nyújtani szeretteimnek, akikkel közösségre hívtál engem,
akikkel közösségben élhetek, és akikkel e közösségért felelőssé tettél engem!
Segítségedet kérem, kegyelmedet, és Lelkedet, hogy képessé lehessek erre az
engedékenységre, erre az eszközlétre! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése