2017. május 19., péntek

Isteni Irgalom, aki megnyilvánulsz az igazak megszentelésében Bízunk benned!



Isteni Irgalom, aki megnyilvánulsz az igazak megszentelésében
Bízunk benned!


Bizony, ma is elkélne körünkben néhány olyan, Szentlélektől vezérelt, „akik egészen a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak szentelték magukat” személyek, akik feloldozást, tisztánlátást, a Krisztussal közösségre vezetnének minden olyan embert, aki ragaszkodását fejezi ki Krisztushoz, a Főhöz, a Fejhez. Hogy ne rángassanak bennünket személyes érdekekkel, pojácákként, mindenféle személyes érdekek, érvényesülési kényszerek. A legfontosabb, a legégetőbb érv mentén haladhasson minden keresztény a hitben, azon az úton, mely a sajátja, és mely a Krisztusi Szeretetre taníthat! Krisztusnak barátaivá lenni több és méltóbb minden keresztényhez, mint szolga lélekkel, értetlenül követni valamilyen olyan tant, amihez a Léleknek vajmi kevés köze van. A Lélek személyessé akar tenni bennünket, és személyes elköteleződésünkre akar bírni bennünket, hogy utunk Isten útját kövesse, melyre Jézus mutat rá, minden ember számára. Jézus nagyon személyes, és egyedüli utat járt be, melyet követni képtelenség, de példaként tisztelni, tisztelettel magunkra értelmezni lehet, és kell is! Isten szabadság programja pontosan arra akar rámutatni, hogy minden hívőnek saját és személyes útja van, mely Krisztusban válhat egyedül közösségi létté, és Isten rendjébe tartozóvá!
A bizonyosság, és az igazolt tanúsítvány mai világunkban, mely oly megosztott, szétzilált, pluralista, polarizált, bizony szükséget szenved. Talán nem véletlen az sem, hogy a kormányzati politika is központosítás irányában próbálkozik megújulást teremteni. Nincs közösségi szellem, de van, nagyon erős személyes érdekérvényesítésre való hajlam, és motiválás, azokból az irányokból, melyek bírnak olyan erőkkel, melyek érdekük érvényesítésre képesek, a közösségi érdekek ellenében. „Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” [Mk 10,42-45] Jézus Krisztus személyes szerepére, jelenlétére életünkben, bizony ma, nagyon nagy szükség volna. Hogy zavarodottságainkat pásztorként terelve, kövér legelőkre leljünk, és ott fejtsük ki erőinket, ahol arra szükség van, ahol az a leghatékonyabb lehet, hogy Isten szándéka érvényesülhessen. A Nagy Egész az Isten, és az Ő terve, mely a teremtésre vonatkozik, illetve: a Teremtettségben juthat érvényre, ha mi emberek el tudjuk fogadni barátként, társként az együttműködő fél szerepét, és nem akarunk önkényességre törekedni, megosztani Isten egységét, a Teremtés egységességét. A pillanat, melyben vagyok, áldozatomat kéri az időn felüli teljesség érvényesüléséért!
Istenem, Te már oda és feláldoztad magad a teremtésed sikeréért. Azért, hogy én, a Te teremtésed, megérteni képessé legyek, képessé lehessek, felismerjem, hogy áldozatodhoz társulnom javamat is szolgálja. Mert a Te, és a Veled való egységben válhatok csak én is teljessé, egységed részévé. Nincs más út! Vagy vesztességeddé válhatok, és veszendővé. Inkább vágyom Istenem a Benned való teljességet, a Veled való békességet, örömöt, és boldogságot, melyet ebben az életben is jó volna elérni, és nyújtani szeretteimnek, akikkel közösségre hívtál engem, akikkel közösségben élhetek, és akikkel e közösségért felelőssé tettél engem! Segítségedet kérem, kegyelmedet, és Lelkedet, hogy képessé lehessek erre az engedékenységre, erre az eszközlétre! Ámen


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése