Isteni Irgalom, aki megmutatkozol abban, hogy minket meghívsz a szent hitre Bízunk benned!

Isteni Irgalom, aki megmutatkozol abban,
hogy minket meghívsz a szent hitre

Bízunk benned!

Jézus, minden teremtett számára az első, és az eredő! A kiindulási pont, az igazodási pont, az eligazodási pont próbál lenni, nem csak, hogy út! Aki zsidó, még lehet kereszténnyé, de aki pogány, abból is lehet még keresztény. Mert mindannyian bele oltódhatunk! Igaz az is, hogy ez nem jelent előnyt, csupán lehetőséget arra, hogy megmaradhatunk Benne!

De ez valami hallatlan lehetőség, hogy Emberként, örökéletűvé lehetek! Ezen túl, esélyem van kiengesztelődésre, megbocsátásra, mindenért, mit elrontottam, amit nem voltam képes, nem lehettem képes jól tenni! Pontosan azért, amiért teremtmény, töredékes, és Isten nélkül csak esélyes lehetek a tökéletességre.

Jézus nem nagyképűsködik, egyszerűen közli önmagát, azt ami a küldetése, rendeltetése. Mégsem báb, hiszen szabad akaratával mond igent az Atya szándékára, kérésére. Ez az engedelmesség, az eszközzé lenni lét, amit a nyelvjárásunk alázatnak, szelídségnek mond.

Mert hittel tudom, és vallom, mi több magamra veszem azt az isteni szándékot, amire engem Isten „felkent”, megjelölt, kiválasztott, teremtett. Bárcsak, emberként, és a világ békességéből is kaphatnék segítséget, visszaigazolást rá, hogy tudhassam, érthessem mindenkor, mire szánt engem Isten!

Ez a felelősségünk egymás iránt, küldetésünk egymás felé: tudunk-e közvetítőivé lenni Isten szándékának, egymás számára?! Ha nem, akkor az azt jelenti, hogy nem vagyunk képesek közösségivé lenni! Mert nem vagyunk egymás javára, egymás üdvösségére valók.

Tenni és lenni segíts Istenem, szándékodra! Ámen