2017. május 12., péntek

Isteni Irgalom, aki kinyilvánulsz az egyetemes Egyház megalapításában Bízunk benned!



Isteni Irgalom, aki kinyilvánulsz
az egyetemes Egyház megalapításában
Bízunk benned!


Nem tudom megmondani, hogy számunkra, keresztények számára mi a fontosabb: hinni, hogy Jézus isteni személy, Aki az Atyával egy, vagy az, hogy az Atyával közösségre jussunk?
Nem választható el e két kijelentés, állítás, vagy, ha úgy tetszik, akkor függőség, kényszeredettség egymástól! Kényszerítsem magam rá, és fogadjam el a függőségemet Istennel! Akkor is, ha a világ, a környezet, a kívülről jövő és engem támadó, engem függőségeivel magának megszerezni akaró kényszerűségek ostromolnak! Nem e világ fiai vagyunk, ezt vagy tudomásul vesszük, vagy elfogadjuk, vagy sem! „Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” [Jn 12,36] Ebben a világban, míg élünk, miénk a választás lehetősége, és annak a bizonyossága is, hogy a világosság a világomban van! Amit vagy elfogadok, és engedem, hogy függőségében éljek, vagy más függőségekre hagyatkozom.
Legyen ez számomra a soha nem feledett ígéret, és ez vezessen engem a világosságra szüntelen: „És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” Mert a Világosság világítani próbál. Csak el ne vakítsanak idegen fények, melyeket az ember a maga szemfényvesztésére készít, azt állítva, hogy nincs szükség Isten Napjára. Nem élhetünk szoláriumban, a magunk dicsfényében. Szükségem van Isten dicsőségét építeni, mert az Ő dicsősége az egyedfüli, mely melegít, mely utat mutat, és mely életet ad! Ámen


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése