Húsvét ötödik hetének csütörtökje

Húsvét ötödik hetének csütörtökje

A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszéd folytatása a mai evangéliumi rész, amelyből megtudjuk, hogy a szeretet az az éltető erő, amely összekapcsolja Jézust és a benne hívőket. A szeretet folyamatos és kölcsönös áramlása jelenti az Isten és az ember közti kapcsolat alapját. Megtapasztaljuk életünkben Isten felénk áradó szeretetét, és elismerjük azt, hogy viszonoznunk kell ezt a szeretetet. Krisztushoz fűző szeretetünknek egyrészt folyamatosnak kell lennie, mert ha megszűnik, a kapcsolatunk is megsérül. Olyan ez, mint amikor egy szőlővesszőt lemetszenek a szőlőtőről. A szeretetet ugyanakkor jellemzi a kölcsönösség is. Jézus szeret minket, és mi viszonozzuk az ő szeretetét, amely éltető forrás számunkra.
Amikor a szeretetnek ilyen formájú megélésére törekszünk, akkor nem kevesebbre vállalkozunk, mint hogy olyan szeretet kössön össze minket Jézussal, amilyen szeretet összekapcsolja az Atyát és a Fiút. Jézus szavai igazak: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” A keresztény élet Istennel való szeretet-kapcsolatot, szeretet-közösséget jelent. Viszonozzuk Jézus szeretetét olyan gyermeki engedelmességgel, ahogyan ő szereti az Atyát! Lehet-e bármi is fontosabb életünkben, mint kitartóan haladni az ő parancsainak útján és megmaradni ebben a szeretetben?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!