Húsvét hetedik hetének keddje

Húsvét hetedik hetének keddje

Jézus az utolsó vacsorán tanítványaihoz intézett beszédét követően az Atyához imádkozik. Már felkészült rá, hogy néhány óra múlva elfogják és hamarosan meghal. Élete utolsó perceiben mintegy számvetést tart küldetésének eredményéről. Már most kijelenti, hogy küldetésének hűséges teljesítésével, az igazság tanításának átadásával és az Atya megismertetésével dicsőséget szerzett Istennek, pedig az igazi engedelmesség utolsó nagy próbája még hátra van. A szenvedés és a halál önként vállalása szerzi meg a legnagyobb dicsőséget az Atyának, aki éppen ezt az önfeláldozó engedelmességet kéri a Fiútól. Jézus engedelmessége pedig kiérdemli, hogy az Atya is megdicsőítse őt azáltal, hogy feltámasztja a halálból.
Imájában Jézus egyrészt előre tekint, hogy felmagasztalását követően újra találkozhat az Atyával, másrészt tanítványaira gondol, azokért imádkozik, akik hittek benne. S mivel minden tanítványát sajátjának tekint, ezért mindenkit szeretne elvezetni a mennyországba. Akkor követhetjük őt a mennybe, ha megőrizzük a Jézussal való egységet, hiszünk benne és tanítása szerint élünk. Mennybe jutásunk alapja az a remény, hogy a Jézust megdicsőítő mennyei Atya üdvözíteni akar minket. A mi hazánk, örök otthonunk a mennyben van.
Vajon az én életem megdicsőíti-e Istent? Keresem-e és teljesítem-e Istentől kapott küldetésemet?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.