Ferenc pápa: Tanulékonyan fogadjuk a Lélek ajándékait!

Ferenc pápa: Tanulékonyan fogadjuk a Lélek ajándékait!

„Engedelmesen és tanulékony szívvel fogadjuk be Isten szavát, hogy megkapjuk a jóság, a béke és a szelídség ajándékát” – hangsúlyozta Ferenc pápa május 9-én, kedden reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Ferenc pápa a keddi szentmisét a Szent Márta-házban szolgáló nővérek közösségéért ajánlotta, akik rendalapítójukra, Marillac Szent Lujzára emlékeztek.

Az elmúlt napokban a Szentlélekkel szembeni ellenállásról beszéltünk, amit István diakónus a törvénytudók szemére vetett – kezdte beszédét a szentatya –, ma azonban az olvasmány egy ellentétes magatartásról szól, mely a keresztény ember sajátja, ez pedig a Szentlélektől való tanulékonyság. István diakónus vértanúsága után ugyanis nagy keresztényüldözés tört ki Jeruzsálemben. Csak az apostolok maradtak a városban, miközben a hívek, a „világiak” szétszéledtek és eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és Antiochiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak zsidóknak.

Akadt azonban köztük ciprusi és cirenei férfi is, s ezek Antiochiába eljutva a görögökkel is szóba álltak: hirdették nekik az Úr Jézust. Velük volt az Úr segítsége: sokan hívők lettek, és megtértek az Úrhoz (ApCsel 11,19–22). Azért tudták ezt megtenni, mert érezték a Szentlelket, aki erre indította őket. A világi hívők engedelmesek voltak – emelte ki a pápa –, tanulékonyságot mutattak a Szentlélek iránt.

Jakab apostol levele első fejezetében arra buzdít, hogy Isten szavát tanulékony lélekkel fogadjuk be. Ehhez nyitottaknak kell lennünk, nem zártnak és merevnek – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa. – Az első lépés az engedelmesség útján az Ige befogadása, vagyis a szív megnyitása. A második pedig az Ige megismerése. Meg kell ismerni Jézust, aki ezt mondja: „az én juhaim ismerik a hangomat, és én is ismerem őket, és ők követnek engem” (vö. Jn 10,5). „Ismernek, mert engedelmesek a Szentléleknek.”

A harmadik lépés – folytatta a szentatya – az Isten igéjében való jártasság. Vigyük magunkkal mindig az igét, olvassuk, nyissuk meg a szívünket a Szentléleknek, aki megérteti velünk az igét! Az ige megismerése valójában Isten szava befogadásának a gyümölcse, melynek hatására olyan ember lehetek,  aki teszi a jót, aki jóakaratú és örömteli, akiben béke van, aki uralja önmagát, és szelíd.

Ám ehhez be kell fogadni a Lelket tanulékonyan és engedelmesen, és nem szabad szemben állni vele. Tehát befogadni a Szentlelket engedelmesen, megismerni az igét, kérni a Lélektől a kegyelmet, hogy ismertesse meg velünk azt, és adjon teret, hogy ez a mag növekedjék és gyarapodjon a jóság, a jóakarat, a béke, a szeretet, az önuralom ajándékaiban. Mindez együtt teszi a keresztény embert – összegezte a pápa.

Majd ismét az olvasmányra utalva kiemelte, amikor Jeruzsálembe érkezett annak híre, hogy ciprusi és cirenei férfiak az antiochiai pogányoknak hirdetik az evangéliumot, az apostolok megijedtek, és elküldték Barnabást, hogy járjon utána, miként lehet az, hogy körülmetéletleneknek hirdetik az örömhírt olyanok, akiket nem ismertek. „Nagyon szép – mutatott rá a szentatya –, hogy Barnabás, megérkezve Antiochiába és látva az Úr kegyelmét, örvendezni kezd, és arra buzdítja az ottaniakat, hogy maradjanak hűségesek az Úrhoz eltökélt szívvel.”

A Lélek az, aki vezet bennünket, hogy ne hibázzunk és befogadjuk engedékenyen, hogy felismerjük őt az igében, és hogy sugallatai szerint éljünk. Ez éppen az ellentettje annak, amivel István megvádolta a törvénytudókat és vezetőket, mondván: ti mindig ellenálltatok a Szentléleknek. Ellenállunk mi is a Léleknek? – kérdezte a pápa. – Vagy pedig befogadjuk őt? Engedelmesen, Jakab apostol szava szerint? Kérjük ehhez a kegyelmet!

A homília végén Ferenc pápa emlékeztetett: éppen Antiochia közösségében kaptuk nevünket, ott hívták először a tanítványokat keresztényeknek.