Ferenc pápa: Az Egyház
hallgassa meg az embereket
Az Egyház legyen talpon és úton, hallgassa meg
az emberek szívében rejlő aggodalmakat, és mindig örvendezzen. Erre buzdított
Ferenc pápa május 4-én, csütörtökön reggel a Szent Márta-ház kápolnájában
bemutatott szentmisén.
Az Apostolok cselekedeteinek első nyolc fejezete
összegzi az Egyház egész történetét: az igehirdetést, a keresztséget, a
megtéréseket, a csodákat, az üldözéseket, az örömöt és azoknak a bűnét is, akik
azért közelednek az Egyházhoz, hogy saját pecsenyéjüket sütögessék. Ezek a
„jótevők” aztán a végén becsapták az Egyházat, mint Ananiás és Szafira. Ferenc
pápa ebből a megállapításból indult ki homíliájában, a napi szentleckét (ApCsel
8,26–40) elemezve. Rámutatott: az Úr kezdettől fogva elkísérte tanítványait,
Isten szavát csodás jelekkel erősítette meg. Soha nem hagyta magukra őket, még
a legnehezebb pillanatokban sem.
Ferenc pápa a szentlecke három kifejezésénél
időzött el homíliájában. Az első: „Kelj föl, és menj!” – amit az angyal
Fülöpnek mond. Ez az evangelizálás jele. Az Egyház hivatása és nagy vigasza
éppen az evangelizálás. De ahhoz, hogy evangelizáljunk, föl kell kelni és
menni. Nem azt mondja: „Maradj ülve, nyugodtan, otthon”: nem! Az Egyház úgy
lehet hűséges az Úrhoz, ha mindig talpon van és úton: „Kelj föl, és menj!” Egy
olyan Egyház, amely nem kel föl, nincs úton, az megbetegszik. A vége pedig az
lesz, hogy bezárkózik a sok pszichés és lelki traumával a pletykák uralta szűk
világba, amely távlatok nélküli. Kelj föl, és menj, légy talpon, és járj. Így
kell cselekednie az Egyháznak az evangelizálásban – jelentette ki Ferenc pápa.
„Menj, és szegődjél oda a kocsihoz!” – szól a
második buzdítás Fülöpnek, ami a Szentlélektől érkezik. A kocsin egy etióp ült,
egy zsidó vallású prozelita, aki Jeruzsálemből jött, ahol Istenhez imádkozott.
Útközben Izajás prófétát olvasta. Egy „gazdasági miniszter” megtéréséről szól
tehát a történet, ami nagy csoda. A Lélek arra buzdítja Fülöpöt, hogy üljön föl
mellé: ez rávilágít arra, milyen fontos, hogy az Egyház meghallgassa, milyen
aggodalom rejlik minden ember szívében – mutatott rá Ferenc pápa.
Minden férfi és nő szívében találunk
nyugtalanságot, jót vagy rosszat, de mindegyikében van nyugtalanság. Hallgassuk
meg ezt az aggodalmat – figyelmeztetett a pápa. – Nem azt mondja: „Menj és
téríts!” A második lépés a meghallgatás. Az első az, hogy kelj föl, és menj, a
második pedig, hogy hallgasd meg. A meghallgatás képessége arra vonatkozik,
hogy mit éreznek az emberek: Mit éreznek a szívükben, mit gondolnak? Vajon
téves dolgokat gondolnak? De én hallani akarom ezeket a téves dolgokat, hogy
megértsem, hol a nyugtalanság. Valamennyien hordozunk magunkban aggodalmakat.
Az Egyház második lépése az, hogy megtalálja az emberek nyugtalanságát –
fejtette ki Ferenc pápa, majd így folytatta: maga az etióp az, aki látva a közeledő
Fülöpöt, megkérdi tőle, hogy kiről beszél Izajás próféta, és fölülteti maga
mellé a kocsira. Ekkor Fülöp szelíden elkezd prédikálni. Így annak az embernek
a nyugtalansága magyarázatot kap, ami reménnyel tölti el szívét. Ez azonban
azért volt lehetséges, mert Fülöp odament és meghallgatta. Mialatt az etióp
hallgatta őt, az Úr dolgozott őbenne. Így ez az ember megérti, hogy Izajás
próféta Jézusra utalt. Ezáltal olyannyira megnőtt a hite Jézusban, hogy amikor
víz közelébe értek, kérte, hogy kereszteljék meg. Ő maga kérte a keresztséget,
mert a Lélek dolgozott a szívében – mutatott rá a pápa, majd arra buzdított,
hogy hagyjuk dolgozni a Szentlelket az emberek szívében.
A harmadik szó, amelyet Ferenc pápa
homíliájában kiemelt, az öröm: a keresztény ember öröme. Az Anyaszentegyház sok
„gyermeket hoz a világra” ezzel a módszerrel, amely nem erőszakos térítés,
hanem az engedelmesség tanúságtételének módszere. Az Egyház ma ezt mondja:
„Örvendj! Örülj afelett, hogy keresztények vagyunk, a nehéz pillanatokban is,
mert István megkövezése után nagy üldözés tört ki, és a keresztények mindenütt
szétszóródtak, akár a mag, melyet a szél elhord. Ők voltak azok, akik Jézus
szavát hirdették.”
Ferenc pápa végül egy
fohásszal zárta csütörtök reggeli homíliáját: „Az Úr adja meg nekünk a
kegyelmet, hogy mindannyian így éljük meg az Egyházat: talpon állva és kilépve,
meghallgatva az emberek nyugtalanságát és mindig örömmel telve."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése