Sienai Szent Katalin szűz, egyháztanító és Európa társvédőszentje.

Sienai Szent Katalin szűz, egyháztanító és Európa társvédőszentje.

Nagycsaládos közösségből származik. Huszonnegyedik gyermeke volt hős lelkű édesanyjának és édesapjának, a sienai kelmefestőnek. Elfogadására nem akármilyen gyermekszeretetre volt szükségük. Korunk embere értelmetlenül néz erre a vállalkozásra. Az abortus és az eutanázia, az egyneműek együttélése, törvényesítése korszakában okosan tette VI. Pál pápa, hogy egyháztanítóvá nevezte ki őt, II. János Pál pápa pedig felkérte, hogy legyen Európa társvédőszentje. Tanulni lehet tőle az Egyház igazság és szeretetszolgálatának alapvető dolgaiban, és abban, hogy lehet valaki szegényen, magas iskolai képzésben nem részesülve, a katolikus Egyház megreformálója. Harminchárom évet kapott minderre a Gondviseléstől.(1347-1380) Testvérei nem voltak híres emberek, a közösségnek nem tudtak rendkívüli javakat juttatni. A gondviselés általa üzeni: nem biztos, hogy az első gyermekben megszületik az emberiség jótevője. Nagy figyelmeztetés: a nem vállalt gyermekekben a világ milyen nagy tudóst, feltalálót, szentet veszíthet, akik az utókor égető problémáit megoldhatták volna. Isten nem hagy belenyúlni terveibe. Ha, az emberek okosabbak kívánnak lenni Istennél és az élet isteni dolgaiba kontárkodnak,hogy ki, mikor, milyen szülőtől szülessék, és tudatlanul odatolnak tudományos, művész, politikus pozícióba arra alkalmatlan egyéneket,akkor kiderül,hogy az alkalmas,tehetséges fiú vagy lány, aki erre a pozícióra hivatva volt, nem születhetett meg.Katalin tehetséges kislány volt, aki gyermekkorától a tökéletességre törekedett. Tizenöt évesen belépett Szent Domonkos harmadik rendjébe. Nem kaphatott olyan képzést, amilyent a világ egyik legnagyobb tudósától, Aquinói Szent Tamástól az első és második rendbeliek elsajátíthattak, de módjában állt a hit igazságait megtanulni, és a szeretet gyakorlatában, a másokért élni akarásban sokra vitte. Később az egymással állandóan veszekedő, háborúzó városok között békét tudott teremteni.
Születése előtt kezdődött Anyaszentegyházunk egyik kálváriája. A század elején francia bíborosok alkották a bíborosi kollégium többségét. Nem érezték jól magukat a megkopott, elszegényedett Rómában. Maguk közül választottak pápát, aki székhelyét áttette a sokkal fényesebb, műveltebb dél-franciaországi Avignonba és utódaival együtt onnan irányította a világegyházat. A pápa Szent Péter utódja, a jogfolytonosságot és a szellemiséget ott lehetett ápolni igazán, „hol Szent Péter sírba téve, és Rómának dobog szíve” Itália egy kisebb városának utolsó gyermeklánya kapta a megbízatást, hogy ennek az áldatlan állapotnak segítsen végét vetni. Bölcs és szent tanácsait elfogadták ugyan, a pápa visszatért Rómába, de hamarosan újra kezdődött a franciák küzdelme. Az érvényesen megválasztott és Rómában lakó pápával szemben választottak egy francia ellenpápát. Ezzel az Egyház életének létét fenyegető tettel kezdődött a nyugati egyházszakadás. Ekkor azonban már nem élt Sienai Szent Katalin. Ezt a gyalázatot egy magyar királynak, Zsigmondnak kellett megszüntetnie. Mint római császár hívta össze a konstanzi egyetemes zsinatot (1414-1418), hogy sikerüljön végét vetni a nyugati egyházszakadásnak. (1417) Európa új társvédőszentje, Szent Katalin, óvd meg az Egyház és a magyar vidékek egységét és segítsd megvalósítani is.