2017. április 12., szerda

Nagyszerda



Nagyszerda


Nagy különbség van Júdás pénzért vállalt áruló tette és Péter félelemből háromszor is kimondott tagadó szavai között. Az egyikből nincs felemelkedés, a másik az evangélium egyik legszebb szeretet-vallomását eredményezi a feltámadás után. A különbség a két apostol Jézushoz való kapcsolatából fakad.
Mi köt engem Jézushoz? Milyen a kapcsolatom vele, aki ma aggódva kérdezem: csak nem én vagyok az, aki elárulja az Urat? A kevély magabiztosság nem ment meg és nem szünteti meg a bennünk lévő gyengeséget. Nem szabad tökéletesnek és szilárdan állónak tartani magunkat, hanem ismernünk kell hibáinkat és gyarlóságainkat. A felemelkedés feltétele a helyes önismeret és a bűnbánat.
Krisztus mellett lenni addig sikertörténet az apostolok számára, amíg meg nem kezdődik az Úr szenvedése. Júdás ekkor már nem vállalja a közösséget Mesterével és megtagadja a közösséget apostoltársaival. A többi apostolt is megrendítette a szenvedés és a kereszthalál. Hitük, reményük, kitartásuk jutalma a feltámadás öröme lett, amely egészen új szempontba állította az Úr halálát, megértették, hogy a megváltás így valósult meg. Keresztünk hordozása azt jelenti, hogy szabadon Istennek adjuk magunkat és minden nap döntést hozunk Isten mellett.
© Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha Szentlelkednek harmata nem öntözi és szereteted sugara nem melegíti; kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése