Nagykedd

Nagykedd

Amikor az utolsó vacsorán Jézus megtöri a kenyeret és övéinek adja, majd ragaszkodik ahhoz, hogy mindenki egy kehelyből igyon, ezt azért teszi, mert az apostoloknak meg kell mutatniuk, hogy hűségesen megtartják a Jézussal való közösséget. Péter erősködése, majd későbbi tagadása azt mutatja, hogy Jézus számára nem a szavakkal való megvallás vagy megtagadás a fontos, hanem az egységet kifejező cselekedet. Amikor a szentmisében Krisztus testét magunkhoz vesszük, akkor kifejezzük a vele való közösségvállalást. Amikor a szentáldozáskor mindannyian ugyanabból a kenyérből, Krisztus testéből eszünk, akkor az is tudatosul bennünk, hogy Krisztus Egyházának egyetlen közösségébe tartozunk.
Az Egyház a kezdetek óta vallja, hogy Krisztus teste, az Eucharisztia a közösség forrása és megjelenése. Jézus szenvedéstörténete azt tanítja nekünk, hogy sorsközösséget kell vállalnunk az Úrral. Ha közösséget vállalunk vele halálában, akkor részesedni fogunk feltámadásában is. Az Oltáriszentség által olyan élet- és szeretetközösségbe kerülünk Krisztussal, amely egyúttal életközösség a Szentháromsággal. Amikor részt veszünk a szentmisén, az Eucharisztia ünneplésén, akkor nem egyszerűen csak emberi közösséget alkotunk, hanem Krisztus válik jelenvalóvá ebben a közösségben.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.