2017. április 5., szerda

Nagyböjt ötödik hetének szerdája



Nagyböjt ötödik hetének szerdája


A mai evangéliumban Jézus kijelenti: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.” A jelenlévők nem értik szavait, nem értik, hogy milyen szolgaságról beszél. Ők csak arra a zsidó meggyőződésre tudnak gondolni a szolgasággal kapcsolatban, hogy Isten választott népe nem lehet senkinek, egyetlen más népnek sem a szolgája. A történelem persze erre több alkalommal rácáfolt, kénytelenek voltak eltűrni más népek fennhatóságát, Jézus korában például a rómaiakét. Az Úr viszont a bűnös életet nevezi szolgaságnak, rabságnak, ami méltatlan az emberhez.
Az üdvösség evangéliumának egyik legjelentősebb eleme, hogy Jézus azért jött el a világba, hogy megszabadítson minket a bűntől, kiszabadítson a bűn szolgaságából. Ő szabadságra hív minket, azaz arra, hogy szabadon döntsünk Isten ránk vonatkozó tervéről. A szabad döntés lehetőségét Krisztus kegyelme adja meg nekünk. Általa jutunk el Isten fiainak igazi, lelki szabadságára. Krisztusban olyan bensőséges kapcsolatba tudunk kerülni az Atyával, amelyet már nem bénít meg a félelem, a bűn vagy az önző emberi természet. Krisztus felszabadít minket, hogy bátran Atyánknak merjük szólítani Istent, felemeljük hozzá lelkünket, hiszen ő is ilyen félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt, amelyet bűneink köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a magunk dicsőségére építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát, amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben és újítsa meg életünket, hogy az örömhír továbbadásával és feltámadásod hirdetésével újjáépítsük az Egyházat.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése