Krisztus él, feltámadt: ez a keresztény üzenet magva. Ferenc pápa katekézise a szerdai audiencián
Ferenc
pápa kabátban a szerdai audiencián
„Eszetekbe
juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is
fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok
úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké.
Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy
tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és -
ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent
Kéfásnak, majd a tizenkettőnek” (1Kor
15,1-5).
Jézus
feltámadása a keresztény üzenet magva
Kedves
testvéreim, ma Húsvét világosságában találkozunk, amelyet ünnepeltünk és
továbbra is ünnepelünk a liturgiával – kezdte katekézisét a pápa. Pál
apostolnak a keresztény reményről szóló szavai a feltámadáshoz vezetnek minket,
amely a korintusi közösségnek szóló üzenet legfontosabb része, bár csak levele
végén tárgyalja az apostol.
Hol
születik a kereszténység? Nem egy ideológiáról, egy filozófiai rendszerről van
szó, hanem egy hitbeli útról, ami egy eseményből indul ki, melyről Jézus első
tanítványai tanúskodnak nekünk. Pál ezt így foglalja össze: Jézus a mi
bűneinkért halt meg, eltemették, harmadnapra feltámadt és megjelent Péternek és
a tizenkettőnek. Ez tény. Meghalt, eltemették, feltámadt és megjelent. Vagyis Jézus
él. Ez a keresztény üzenet magva – jelentette ki Ferenc pápa.
Krisztus
halála történelmi tény, feltámadása viszont hit kérdése
A hit
központi magvának hirdetésekor Pál apostol elsősorban a húsvéti misztérium
utolsó elemére koncentrál, vagyis Jézus feltámadására. Ha ugyanis minden véget
ért volna a halállal, akkor Jézusban pusztán az önátadás legmagasabb
kifejeződését látnánk, de ez nem indítana minket a hitre. Jézus nem egy hős
volt! Meghalt, de feltámadt. A hit pedig a feltámadásból születik.
Elfogadni azt, hogy Krisztus meghalt, hogy kereszthalált szenvedett nem hit
kérdése, hanem történelmi tény. Elhinni azonban, hogy feltámadt, már az. Hitünk
Húsvét hajnalán születik. Pál felsorolja, hogy kiknek jelent meg Jézus. A lista
elején Kéfás áll, vagyis Péter és a tizenkettő csoportja, aztán az ötszáz
testvér és Jakab. A sor végén áll ő maga, mint a legkevésbé érdemes személy.
Pál azt mondja magáról: „mint torzszülöttnek” jelent meg neki Jézus.
Sorsfordító
találkozás a feltámadt Jézussal: üldözőből apostol
Az
apostol azért használja ezt a kifejezést, mert személyes története drámai. Nem
ám holmi ministráns volt ugyebár… Az egyház üldözője, aki büszkén vállalta
meggyőződését. Befutott embernek érezte magát, világosan látta, mi a
kötelessége az életben. Aztán ebbe a tökéletes képbe egy nap egy teljesen előre
nem látható dolog történt: a damaszkuszi úton találkozott a feltámadt Jézussal.
Ott nemcsak egy földre hullott embert látunk, hanem olyasvalakit, akinek
fenekestül felfordult az élete. Üldözőből apostol lett, de miért is? Mert látta
az élő Jézust! Ez Pál hitének alapja, mint oly sok más apostolé, mint az
egyházé, és mint amilyen a mi hitünk alapja is.
Milyen
szép arra gondolni, hogy lényegében ez a kereszténység – folytatta elmélkedését
Ferenc pápa. Nem annyira a mi Istenkeresésünk, amikor az igazságot keressük
meg-megingva, hanem az, amikor Isten keres minket. Jézus megérintett,
megragadott, meghódított minket, hogy soha ne hagyjon el. Akinek zárva a szíve,
akinek racionális a szíve, az nem képes a csodálkozásra, nem tudja megérteni,
mi is a kereszténység. A kereszténység ugyanis nem más, mint kegyelem,
amit csak a találkozáskor érzett csodálatban érzékelünk.
Isten
váratlan jövőt ad nekünk
Noha
mindannyian bűnösök vagyunk, ezt jól tudjuk, és bár fogadkozásaink a jóra
megmaradtak papíron vagy akár sok kudarcot halmoztunk föl életünk során… mégis
Húsvét reggelén úgy tehetünk, ahogy azok az emberek, akikről az evangélium
beszél. Elmehetünk Krisztus sírjához, láthatjuk a félregördített követ és arra
gondolhatunk, hogy Isten egy váratlan jövőt ad nekem, nekünk mindannyiunknak. Menjünk
el a sírhoz, és lássuk meg, hogyan képes Isten feltámadni onnan. Itt
találjuk a boldogságot, az örömet, az életet, ahol azt hittük, hogy csak bánat,
vereség és homály van. Isten a legkopárabb kövek között növeszti a legszebb
virágait.
Isten
legyőzi a halált, fényt hoz a sötétségbe
Kereszténynek
lenni azt jelenti, hogy nem a halálból indulunk ki, hanem Isten irántunk való
szeretetéből, aki legyőzte legádázabb ellenségünket. Isten nagyobb az
ürességnél, elég egyetlen meggyújtott gyertya, hogy legyőzze az éjszaka
sötétjét. Pál azt kiáltja, a prófétákat visszhangozva: „Halál,
hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” (55). Ebben a
húsvéti időszakban hordjuk szívünkben ezt a kiáltást. És ha megkérdezik tőlünk,
hogy miért mosolygunk és miért vagyunk ilyen türelmesek, azt válaszolhatjuk,
hogy Jézus még itt van, továbbra is köztünk van: él és feltámadt – zárta szerda
délelőtti katekézisét a pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése