2017. április 1., szombat

Isten Anyjának jegyese Könyörögj érettünk!



Isten Anyjának jegyese 
Könyörögj érettünk!


Ember így még nem beszélt – mondják a szolgák, akiket Jézusért küldtek. Nem is tudják, milyen fontos ez a tanúságtételük. Felismerik Jézusban, hogy más, mint a többi ember. Kortársaink közül nagyon sokan szintén eljutnak erre a megállapításra: egy nagyszerű embert, bölcs vezetőt, lelki mestert tisztelnek Jézusban. Számunkra azonban többet jelent: Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Eszünkbe jutnak a mennyei Atya szavai: „Ő az én szeretett Fiam, őt hallgassátok.” Az evangéliumi jelenet folytatásából az is kiderül, hogy a Jézus melletti tanúságtétel soha nem könnyű. Nem félek-e attól, hogy Jézushoz való ragaszkodásomért engem is megszólnak, mint Nikodémust? 
A világba jött Isten Fia úgy üdvözítette az emberiséget, hogy magára vette az emberi természetet, ebben engesztelte ki bűneinket, és szenvedve megszentelte az emberiség minden fájdalmát. Aki találkozni akar Vele, szintén el kell fogadnia a szenvedést. A Krisztus türelmét utánzó keresztény türelem azt jelenti, hogy az ember szabadon elfogadja az életben mindazt, ami keresztre feszíti; szeretettel azonosul az Atya akaratával. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése