Ínségesek vigasztalója
Könyörögj érettünk!
Péter
szavai egy képet vetítenek elém. Ebből a képből rajzolódik ki Pál apostol
gondolata: „amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem”.
Ugyanis,
Péter azt mondja: „Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti
keresztre feszítettetek!’’ Majd erre hivatkozva ajánlja, kéri: „Tartsatok
bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek
bocsánatára” – „Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!’’
Kiválni,
eltávolodni, rádöbbenni tévedésemre, belátni, visszatekintve, hogy mikor és
miben tévedtem! Nem félelemmel, hanem bűntudattal. Nem bűntudattal, hanem
alázattal! Isten elé tárva, beismerve magam gyengeségét!
Hogy
erőtlenségemben lehessen erősségemmé Isten! Mert Isten a legtöbbet, és a
legjobbat akarja és képes kihozni, ha rá megengedővé teszem magam.
Jézus
erre utal, talán, amikor ezt mondja Mária Magdolnának: „Ne tarts fel engem”!
El
vagyunk foglalva, el vagyunk telve magunkkal, annyira, hogy észre sem vesszük,
hogy mi az Isten szándéka, dolga velünk. Mert a világban és a világnak élünk,
de nem az Istenben.
Távolíts
el Istenem belőlem minden akadályt, mely tervedet és szándékodat velem,
gátolja, hogy beteljesülhessen! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése