Húsvét szombatja

Húsvét szombatja

A feltámadás első hirdetői Mária Magdolna és az asszonyok voltak. Hiába mondták el az apostoloknak találkozásukat az Úrral, ők nem hittek nekik. E hitetlenség miatt kapnak szemrehányást Jézustól, amikor végre nekik is személyesen jelenik meg. Erről olvasunk a mai evangéliumi részben. Úgy tűnik, hogy az emberi tanúságtétel segíthet másokat a hit útján, de a személyes találkozás nélkülözhetetlen. Később Tamás sem hisz apostoltársainak, és saját szemével szeretné látni a Feltámadottat, meg akar győződni arról, hogy az Úr valóban él. Talán érthető számunkra ez a hitetlenség, Jézus számára mégis elfogadhatatlan. A hit azt kívánja tőlünk, hogy biztos ismeretek és tudás nélkül is bízzunk a másik félben és az ő szavának igazságában. A bizalom azt feltételezi, hogy igazmondónak tartjuk a másik személyt. Ugyanakkor még a hívő embert is megkísérti időnként a hitetlenség, a kételkedés, a bizonytalanság. Ezért kell szüntelenül kérnünk Jézust: Növeld bennünk a hitet! Ezt kérték egykor az apostolok is, kérjük mi is!
Elfogadom-e, elhiszem-e mások tanúságtételét Jézusról? Törekszem-e a rendszeres találkozásra Jézussal az imádságban és a szentáldozásban? Tanúságot teszek-e hitemről, hogy mások is eljussanak a hitre? Indulok-e hirdetni Krisztus örömhírét?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!