Himnusz CCCCLXXXIX.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Epeital elepeszti,

vérzi testét szeg, tövis;

lándzsa forrást nyit szívében:

ömlik drága vér s a víz;

ez a szent hab mos fehérre

eget, tengert, földet is.

Hű keresztfa, minden fánál

százezerszer nemesebb:

virág, lomb, fa, drága termés

erdőn nem nő becsesebb.

Édes ág te, édes szeg te,

de a terhed édesebb.

Hajtsd meg lombod, ó, magas fa,

nyisd ki védő ágaid.

Születtél bár oly keménynek,

most az egyszer légy szelíd,

és öleld át puha-lágyan

nagy Királyod tagjait!

E világnak áldozatját

méltón csak te fogtad át,

hullámhányta életpályánk

révbe rajtad át talált,

s mert a Bárány vére mosta,

le is győzte a halált.

Jézust, Atyját és a Lelket

szent himnuszunk zengje meg,

Hármas-Egynek dicsőségét

énekeljék mindenek,

mert az ő nagy kegyességük

a világnak üdve lett! Ámen.