Ferenc pápa virágvasárnapi homíliája: az igazi út a végső győzelem felé szenvedésen és kereszten át vezet
Krakkói
fiatalok panamaiaknak adják át a keresztet
Együtt
örült a tanítványaival és megsiratta Jeruzsálemet
Ferenc
pápa virágvasárnapi homíliájában a szertartás kettős ízéről, édes-keserű,
örömteli-fájdalmas jellegéről szólt. A Jeruzsálembe bevonuló Jézust tanítványai
királyként köszöntik, de ugyanakkor az emlékezés a szenvedése evangéliumi
meghirdetésének összefüggésében történik. Szívünk megérzi ezt az emésztő
ellentmondást és valamiként igazolja mindazt, amit az Úr Jézusnak kellett
éreznie a szívében azon a napon, amikor együtt örült a tanítványaival és
megsiratta Jeruzsálemet.
Ferenc
pápa megemlékezett arról, hogy a virágvasárnapi örömet immár 35 éve gazdagítja
az Ifjúsági Világtalálkozó, amit ebben az évben egyházmegyei szinte ünnepelnek
és ami ezen a téren örömteli mozzanatot él meg, amikor krakkói fiatalok átadják
a találkozó keresztjét panamai fiataloknak .
Jézus
maga is elismeri és szóvá teszi ebben az örömteli fogadtatásban rejlő
ellenállhatatlan erőt
A pápa a
körmenet előtti evangéliumra utalt, mely Jézus jeruzsálemi bevonulását hirdeti:
szamárcsikó hátán érkezik az Olajfák hegyéről, közben tanítványai üdvözlik
örömmel. Valószínű, hogy a tanítványok öröme ragadta magával a
jeruzsálemi fiúkat és fiatalokat, akik örömteli kiáltásukkal a kíséretébe
szegődtek. Jézus maga is elismeri és szóvá teszi ebben az örömteli
fogadtatásban rejlő ellenállhatatlan erőt, amint a botránkozó farizeusoknak
válaszolja: „Bizony mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak
megszólalni” (Lk 19,40).
Messiás
ő, az Isten és emberek szolgája alakjával…
Ám ez a
Jézus nem kerget hiú ábrándokat, ő nem egy New Age próféta, hanem egészen más.
Messiás ő, de egészen konkrét arccal, a szolga, az Isten és emberek szolgája
alakjával, aki nekivág a szenvedés útjának. Ő az emberi fájdalmak nagy Elszenvedője.
Miközben most királyként köszöntjük – hangsúlyozta a pápa –, gondoljunk arra a
szenvedésre, amit a Nagyhéten kell majd elszenvednie. Gondoljunk a
hazugságokra, a kicsúfolásra, a cselszövésekre, az árulásra, az
elhagyatottságára, a hamis ítéletre, az ütlegelésre, a korbácsokra, a
töviskoronára és végül a keresztútra, majd a keresztrefeszítésre.
Legyen
türelmünk a keresztünk hordozásához
Ferenc
pápa utalt Jézusnak a tanítványokhoz intézett kérésére: „Ha valaki követni akar
engem, vegye fel a keresztjét és úgy kövessen engem” (Mt 16,24). Jézus soha nem
ígért elismerést és sikert. Az evangéliumok világosan beszélnek. Mindig arra
intette a barátait, hogy az igaz út az, ami a végső győzelem felé a szenvedésen
és a kereszten át vezet. Ez éppúgy vonatkozik ránk is. Jézus hűséges
követéséhez kérjük a kegyelmet, hogy azt ne szavakkal, hanem tettekkel
csináljuk és hogy legyen türelmünk a keresztünk hordozásához. Ne utasítsuk el,
ne vessük el, hanem őreá tekintve fogadjuk el és hordozzuk azt, napról napra –
kérte a pápa.
A
köztünk szenvedő Urunkon kívül nincs más Jézusunk, csak az igazság, az
irgalmasság és a béke alázatos Királya
Az a
Jézus, aki elfogadja a hozsannázást, noha jól tudja, hogy a „Feszítsd meg őt!”
kiáltás vár rá, nem kéri tőlünk, hogy festményeken, fényképeken, vagy a
világhálón körbejáró videókon szemléljük őt. Ő ugyanis jelen van megannyi
fivérünkben és nővérünkben, akik kínokat szenvednek el vele együtt. Szenvednek
a rabszolgák munkájától, a családi drámáktól, betegségektől… Becsapott férfiak
és nők, megalázva emberi méltóságukban, leselejtezve… Jézus bennük van és
mindannyiukban, és eltorzult ábrázattal, elgyötört hangon kéri, hogy tekintsünk
rá és ismerjük fel őt bennük. Ő nem egy másik Jézus, hanem ugyanaz, aki
belépett Jeruzsálembe pálmaágak lengetése közben. Ugyanaz, akit keresztre
szögeztek és két gonosztevő közt halt meg. Rajta kívül nincs más Urunk: Jézus,
az igazság, az irgalmasság és a béke alázatos Királya – fejezte be
virágvasárnapi homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése