Ferenc pápa húsvéthétfőn: Az utolsó szó nem a halálé, hanem az életé!

Ferenc pápa húsvéthétfőn: Az utolsó szó nem a halálé, hanem az életé!

A szentatya április 17-én már a húsvéti időben szokásos Regina caelit imádkozta el a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. A tettekben megmutatkozó hitre, az élet mellett kiálló biztos reményre és a tanúságtétel fontosságára hívta fel a figyelmet.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, húsvéthétfőn, melyet „az angyal hétfőjének” is neveznek, a szentmisében újra felhangzik a feltámadás már tegnap meghirdetett örömhíre: „Krisztus feltámadt, alleluja!” A mai evangéliumi szakaszban azoknak a szavaknak a visszhangját hallhatjuk, amelyekkel az angyal a sírhoz igyekvő asszonyokhoz fordult: „Siessetek, menjetek, és mondjátok meg tanítványaimnak: »Feltámadt a halálból!«” (Mt 28,7). Érezzük, hogy nekünk is szól ez a felhívás, hogy „siessünk”, „menjünk”, és hirdessük korunk embereinek, férfiaknak és nőknek, ezt az öröm- és reményhírt. Ez a biztos remény híre, mert attól kezdve, a harmadik nap hajnala óta, Krisztus megfeszítése és feltámadása óta, az utolsó szó nem a halálé, hanem az életé! Ez a mi bizonyosságunk! Az utolsó szó nem a sír, nem a halál, hanem az élet! Ezért ismételjük megannyiszor: „Krisztus feltámadt!” Mert őbenne a sír legyőzetett, és megszületett az élet!

Ezen esemény erejében, mely a történelem és a világegyetem igazi és voltaképpeni újdonságát jelenti, arra kaptunk meghívást, hogy a Lélek szerint élő, új emberekké váljunk, akik az élet értékét hangsúlyozzák! Van élet! Ez már a feltámadás megkezdése. A feltámadás emberei leszünk, az élet emberei leszünk, ha a világot sújtó bajok között – van belőlük ma elég –, ha az Istentől eltávolító világiasság közepette képesek vagyunk a szolidaritás tetteire, a befogadás cselekedeteire, ha képesek vagyunk táplálni a békére és a nem károsított környezetre irányuló egyetemes vágyat. Általános emberi jelekről van szó, de ha a feltámadt Úrba vetett hit hordozza és táplálja ezeket, akkor saját képességeinknél sokkal hatékonyabbak lesznek. Így van, mert Krisztus él, és Szentlelke által tevékenyen jelen van a történelemben: megment nyomorúságainkból, elér minden emberi szívet, és visszaadja a reményt minden elnyomott és szenvedő embernek.

Szűz Mária, az ő Fia, Jézus halálának és feltámadásának csendes tanúja, segítsen minket, hogy a feltámadt Krisztus tündöklő jele legyünk a világ viszontagságai közepette, hogy akik megpróbáltatások és nehézségek között élnek, ne legyenek a pesszimizmus, a vereség és a kétségbeesés áldozatai, hanem találjanak bennünk olyan fivérekre és nővérekre, akik támaszt és vigaszt nyújtanak nekik. Segítsen minket édesanyánk, hogy erősen higgyünk Jézus feltámadásában: Jézus feltámadt, itt él köztünk, és ez az üdvösség csodálatos misztériuma, mely képes átalakítani szívünket és életünket! Járjon közben különösen is az üldözött és elnyomást szenvedő keresztény közösségekért, akik arra kaptak meghívást napjainkban a világ sok részén, hogy nehezebb körülmények között bátran tegyenek tanúságot hitükről!

Most pedig a húsvét fényében és örömében őhozzá fordulunk azzal az imádsággal, amely ötven napon át, egészen pünkösdig, helyettesíti az úrangyalát.
Regina Caeli…

A szentatya szavai a Regina Caeli elimádkozás után:

Kedves testvéreim!

A mai nap húsvéti hangulatában szeretettel köszöntelek mindnyájatokat: családokat, egyházközségi csoportokat, társulatokat és zarándokokat, akik Olaszországból és a világ sok tájáról érkeztetek!

Azt kívánom mindnyájatoknak, hogy derűsen töltsétek húsvét nyolcadának napjait, melyeken végigárad Krisztus feltámadásának öröme. Ragadjatok meg minden alkalmat arra, hogy tanúi legyetek a feltámadt Úr békéjének!

Áldott, szép húsvétot kívánok mindenkinek! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!