Szent Mónika, Ki naponta magadhoz vetted az oltári szentséget

Szent Mónika,
Ki naponta magadhoz vetted az
oltári szentséget

Könyörögj érettünk! 

Mindenekelőtt azt kell mondanom, hogy Köszönöm Istenem! Azt köszönöm, hogy a tenyereden hordozol! Minden napon! Mert, …

A tegnapi elmélkedésemben csak zárójelben, tettem egy megjegyzést: „Megfigyeltem, megtapasztaltam, hogy Isten - Aki szent, fertő nélküli tisztaság –, ahhoz szívesen társul, ami az én magszentelődésemre irányuló szándékom!” Ehhez hozzá kell tennem azt a feltételezésemet is, hogy azért, mert megszentelődésem, Isten tervének része! Mert erre hív meg mindannyiunkat, hogy szentekké legyünk. Hiszen így valósulhat meg közöttünk, Isten országa! Az örök élet és Isten országa egy. De, míg az egyik a személyes történetünk, addig, a másik, Isten története, mely mindent szeretetében megszentelni akar. Mikor ez beteljesedik, akkor mondhatjuk azt, hogy elérkezett az Isten országa, és betölti az Eget és a Földet!

János is erről beszél, ezt az üzenetet akarja megosztani velünk: „Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a kezünk tapintott az élet Igéjéről – mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk –, amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen.” [1Ján 1,1-4]

Azok számára, akik megízlelték Isten örömét, azok számára az a nyugtalanító, hogy ezt az örömöt, minden lélek megtapasztalhassa! Biztos, hogy Jánosnak is voltak rossz napjai, olyan élményei, melyek elkedvetlenítették, vagy elbizonytalanították. Hiszen ember Ő is, és ebben a világban élt Ő is. De tudta, bizonyosságot szerzett arról, hogy miről kell beszélnie, miért kell élnie! Mire kell bátorítani bennünket. Amihez hitünknek elégségessé kell lenni!

De, vissza szeretnék térni a tegnapi gondolatomhoz. Mert a mai evangélium pontosan arra vonatkozik. Jézus, amikor a kérésről, a keresésről tanít, akkor ez a tanítása sem egy önálló, az egész életétől független, összefüggésektől mentes gondolata. Ez a tanítása szorosan összefügg azzal, hogy „ti pedig keressétek az Isten országát!” [Mt 6,33]

Ha keresek, ha zörgetek, ha kérek, akkor az legyen annak a része, ami számomra legfontosabb. Ha számomra a legfontosabb a megszentelődésem, az üdvösségem, mely tudom, hogy része Isten üdvözítő tervének, és melyet egyedül Istentől nyerhetek el ajándékul, akkor Istentől olyan dolgokat kérjek, ami a Vele való kapcsolatrendszerembe beleillik. De, amit magam megtenni kevés vagyok - ha kérésem nem teljesül, ha nem tudok belépni azon a következő ajtón, mely lelki fejlődésemhez szükséges, melyet hiába kutatok, nem találom, nem veszem észre.

Ha „piszlicsáré”, önös, és önző kéréseimmel ostromlom Istent, akkor az arról árulkodik, hogy semmit sem értek meg az üzenetéből. Az Isten nagyvonalú, pazarló, káprázatos, mindenre kiterjedő, mindent áthatni akaró tervéből, elképzeléséből. Ha nem törekszem erre, akkor persze, hogy átlép rajtam, megkerül, és úgy viszi véghez szándékát. Csak ahhoz társul, csak ahhoz képes Isten csodálatos nagyvonalúsága, megmentése, és irgalmassága, egyszóval, szeretete társulni, ami bennem, a belém vetett magból kicsírázni, kibontakozni hajlandó. Jó gyümölcsöt, csak a jó fa hozhat! Keresztelő János mondja a Jordánnál, amikor a farizeusok tömegével mennek hozzá megkeresztelkedni: „Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét.” [Mt 3,8] Majd Jézus, következő gondolata az ide illő: „A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.” [Mt 7,16-20]

Nekem kell termővé lennem, jó fává lennem, hogy aztán Isten gondoskodhasson arról, hogy jó gyümölcsöt szüretelhessen! Vagy, elvetnek, kivágnak, és tűzre dobnak! Ilyen kegyetlen az élet! Na, de Krisztus is benne van a képben, aki azt mondja, hogy hagyjad még, majd körbe ásom, megtrágyázom, hátha jövőre … (Lk 13,8-9)

Azért nem árt, talán hasznomra válhat Pál apostol imádsága: „Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék megismerésben és teljes megértésben, hogy meg tudjátok ítélni, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, telve az igaz életnek Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsőségére és dicséretére.” [Fil 1,9-11] Enyém a feladat, hogy Isten ismeretében gazdagodjak, hogy szándékával azonosuljak, és kéréseim Rá irányuljanak, hogy csodás segítségeivel juthassak el a teljességemre, mely Isten terve szerinti! Jöjj Szentlélek, legyél társam a feladatban, hogy Isten dicsőségére lehessek az, akit emberként megálmodott bennem! Ámen