Szent Mónika, az anyai bölcsesség hordozója

Szent Mónika,
az anyai bölcsesség hordozója

Könyörögj érettünk! 

Izajás könyvében Istenünk elég konkrét példát mutat arra, hogy mit jelent részéről a böjt, amiben közösségre képes jutni az emberrel. De, le kell fordítanom a magam számára, hogy számomra mit akarnak jelenteni a szavai. Mire hív meg Isten, mire szólít meg, akkor, amikor szeretetével vágyakozik velem személyes kapcsolatra lépni, hogy én az legyek, akit kigondolt bennem, a teremtéskor, a Teremtés részeként. Azt leszögezném kiindulási pontként, hogy Isten az egész teremtésben, a teremtéssel, már a kezdetekben megjelölte a teremtés célját: Isten a Teremtéssel elkezdett egy országot építeni, amiben az Embert munkatársának hívja meg. Isten, az Embernek adott szabad akaratában rejtette el dicsőségét, és egyúttal Isten országának dicsőségét is. Az Ember az üdvösségét Isten dicsőségében érheti el!

Ez az élet arra szolgál számomra, hogy Isten dicsőségét szolgáljam. Ha ezt hittel szolgálom – szabad akaratommal – akkor Isten megajándékoz majd a nekem készített üdvösséggel, a teljességben részesedéssel. Ami valójában a teljes és felhőtlen, örökkön való boldogság. Ebben a szóban foglaltatik bele minden jó, úgy, hogy a rossz hozzá sem férhet. Nem idealizmusról beszélek, és nem is ideát állítok fel, egyszerűen ezt hiszem, hittel értem meg mindabból, ma, amiről Jézus és az egész Szentírás beszél, úgy, mint elérendő emberi célról, az Istennel való közösség kibontásaként.

Ennek az útnak része a böjt. Csak egy szele annak, amivel kifejezhetem, hogy Istennel közösségre vágyom. És ezért a közösségért képes vagyok önmagamat megalázni, szövetségre lépni Istennel. Szükségesnek tartom, hogy mindezeket tisztázzam magamban, ahhoz, hogy értelmezni lehessek képes Izajás, rám vonatkozó szavait. Azért, azt sem árt pontosítani, hogy az egyház által nevesített böjti időszakok szándéka a nevelés, a segítő szándék arra, hogy figyelmemet mire összpontosítsam. Térjek vissza ahhoz a figyelemhez, ami a javamra válhat! A fontossági és értékrendi kérdéseket önmagam számára nem árt időnként újra fogalmazni.

Amikor úgy figyelek önmagamra, úgy viszonyulok önmagamhoz, úgy kerülök középpontba önmagam számára, hogy önmagamat a középpont felé próbálom navigálni, ahol a középpontban Krisztus által mutatott Isten Igaz és Szent alakja és velem való szándéka áll.

Az alaptörvény legyen számomra az, hogy nem lehetek Istennel szeretet közösségben, ha nem az általa élt és meghirdetett szeretetközösségéből ítélem meg önmagam, és e világhoz való viszonyaimat. Ezek között is első helyen, a felebarátaimmal közösségemet.

A böjtben magamat, igényeimet, érdekeimet, előítéleteimet, korlátaimat, függőségeimet tudatosan háttérbe szorítom, fegyelmezem, nevelem magam, elsősorban Isten érdekeinek érvényesülésére, aki felebarátaimban támaszt igényt velem szemben. Hogy „a szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgáljon.” [Róm 10,10]

Ezért, imádságomban ezért a hitért kell esdekelnem, és Isten bölcsességéből való részesedésért, hogy élni és megvallani képessé legyek Isten szeretetét, melyet tapasztalásaimmal már bírok!

Istentől azt kell kérnem, amire szükségem van ahhoz, hogy céljait képessé lehessek szolgálni. Jézus is erre buzdít bennünket: „Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!” [Lk 11,9-13] Ámen