2017. március 29., szerda

Szent József Könyörögj érettünk!



Szent József 
Könyörögj érettünk!


Képtelen vagyok rá, hogy ezt az egész gondolatkört egészében hordozzam. Hiszen rettenetes súlya van! Mégis, jól esik hallgatni, hallani, és benne létezni. Sőt: akarom enyémként, gazdagságomként tudni.
Valószínű, hogy nem vagyok még rá méltó, hogy az egészet értsem, felfogjam, de érezhetem! Amiért végtelenül nagy hálát érzek. Csak néhány gondolatot ragadok ki Mesterem szavaiból, hogy azokon elidőzzek, hogy azokban fürdőzzek.
„amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is.” – a Fiú szól így az Atyáról! Az Atya tiszteletére így készít fel engem a Fiú. Nem lehetett könnyű dolguk azoknak, akik élőben látták azt, Aki e szavakat kimondta. Megértem a kétkedőket! És, hálás vagyok azért is, hogy én, kétezer év távlatából, az elődök hitén keresztül mosakodhatok meg, e szavakban! Számomra, így, nagyobb ereje van e szavaknak. Jobban tisztelhetem Jézusban az Atyát, és az Atya jelenlétében a Fiút.
„az ítéletet egészen a Fiúnak adta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát nem tiszteli, aki őt küldte” – egészben látni az emberfiát, tetteinek és szavainak keresztmetszetében, és Benne felismerni az Atya szándékát, tervét és félve tisztelni végtelen bölcsességét, nagyvonalúságát, vagyis szentségét, könnyebb számomra. Ami nem jelenti azt, hogy bele illeszkedni egyszerű, és sikeréről beszámolhatnék.
„aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre” – milyen jó, hogy a fiú megelégszik azzal, hogy higgyem, és nem követeli meg azt, hogy éljem is. Itt jön be az ígéret: „A kegyelem idején meghallgatlak téged, és a szabadulás napján megsegítelek; megőrizlek”. A megtartó, „megőrző” szeretet, nos, engem ez vesz le a lábamról, mint bűnös embert! Ez az az irgalom, amit egyedül az Istentől kaphat meg az Ember! Ez emel fel bennünket olyan méltóságra, mely mellett minden evilági csalódásom eltörpül!
„akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.” – na most, ha hitem van Benne, a Fiúban, és általa az Atyában, akkor nem készülök, és nem is tartok az ítélettől, hanem, készülök a feltámadásra. Ez a készület pedig az Atyába helyezett teljes bizalomból eredhet.
Szóval: tudni azt, és olyan közösségben lenni Jézussal, hogy Ő teljes szinkronban, mi több közösségben van az Atyával, ami számomra garanciákat jelent, ez meghatározza az Élethez való viszonyomat. Amire Pál képes volt azt megfogalmazni, hogy „élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Akarom, törekszem rá, hogy eljuthassak erre a közösségre Veled, Jézus Krisztus! Ere kérem a Szentlélek segítségét, erejét, hatalmát magamnak. Ámen


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése