Szent József
Könyörögj
érettünk!
Képtelen
vagyok rá, hogy ezt az egész gondolatkört egészében hordozzam. Hiszen
rettenetes súlya van! Mégis, jól esik hallgatni, hallani, és benne létezni. Sőt:
akarom enyémként, gazdagságomként tudni.
Valószínű,
hogy nem vagyok még rá méltó, hogy az egészet értsem, felfogjam, de érezhetem!
Amiért végtelenül nagy hálát érzek. Csak néhány gondolatot ragadok ki Mesterem
szavaiból, hogy azokon elidőzzek, hogy azokban fürdőzzek.
„amiket
ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is.” – a Fiú szól így az Atyáról! Az
Atya tiszteletére így készít fel engem a Fiú. Nem lehetett könnyű dolguk
azoknak, akik élőben látták azt, Aki e szavakat kimondta. Megértem a
kétkedőket! És, hálás vagyok azért is, hogy én, kétezer év távlatából, az
elődök hitén keresztül mosakodhatok meg, e szavakban! Számomra, így, nagyobb
ereje van e szavaknak. Jobban tisztelhetem Jézusban az Atyát, és az Atya
jelenlétében a Fiút.
„az
ítéletet egészen a Fiúnak adta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy
tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát nem tiszteli, aki őt
küldte” – egészben látni az emberfiát, tetteinek és szavainak
keresztmetszetében, és Benne felismerni az Atya szándékát, tervét és félve
tisztelni végtelen bölcsességét, nagyvonalúságát, vagyis szentségét, könnyebb
számomra. Ami nem jelenti azt, hogy bele illeszkedni egyszerű, és sikeréről
beszámolhatnék.
„aki az
én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és
nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre” – milyen jó, hogy a fiú
megelégszik azzal, hogy higgyem, és nem követeli meg azt, hogy éljem is. Itt
jön be az ígéret: „A kegyelem idején meghallgatlak téged, és a szabadulás
napján megsegítelek; megőrizlek”. A megtartó, „megőrző” szeretet, nos, engem ez
vesz le a lábamról, mint bűnös embert! Ez az az irgalom, amit egyedül az
Istentől kaphat meg az Ember! Ez emel fel bennünket olyan méltóságra, mely
mellett minden evilági csalódásom eltörpül!
„akik
jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet
feltámadására. Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és
ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát,
aki küldött engem.” – na most, ha hitem van Benne, a Fiúban, és általa az
Atyában, akkor nem készülök, és nem is tartok az ítélettől, hanem, készülök a
feltámadásra. Ez a készület pedig az Atyába helyezett teljes bizalomból
eredhet.
Szóval: tudni
azt, és olyan közösségben lenni Jézussal, hogy Ő teljes szinkronban, mi több
közösségben van az Atyával, ami számomra garanciákat jelent, ez meghatározza az
Élethez való viszonyomat. Amire Pál képes volt azt megfogalmazni, hogy „élek
én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Akarom, törekszem rá,
hogy eljuthassak erre a közösségre Veled, Jézus Krisztus! Ere kérem a
Szentlélek segítségét, erejét, hatalmát magamnak. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése