2017. március 26., vasárnap

Nagyböjt negyedik vasárnapja



Nagyböjt negyedik vasárnapja


A hit világossága

A vakon született ember meggyógyításának történetében megfigyelhetjük János evangélista azon szándékát, miszerint nem egyszerűen csak Jézusnak egy csodáját akarja bemutatni, hanem ehhez lényeges tanítást is kapcsol, s így az olvasó számára feltárul Jézus szavainak és tetteinek egysége. Ugyanez a szándék szintén megmutatkozik például a szamariai asszonnyal való találkozás történetében Jákob kútjánál, amit az elmúlt vasárnapon olvastunk vagy Lázár feltámasztásának elbeszélésében, ami a következő vasárnap evangéliuma lesz. A liturgia azért adja elénk e történeteket a nagyböjt folyamán, hogy e tanítások által vezessen minket a hit útján.
A mai csodaelbeszélés azzal kezdődik, hogy Jézus találkozik egy születése óta vak emberrel. Jézus látja meg, ő veszi észre ezt az embert és azonnal cselekszik. Más esetekben, például Bartimeus, a jerikói vak koldus esetében, a beteg ember kéri az Úr segítségét, amikor meghallja, hogy Jézus jön az úton. A mostani történetben nincs megnevezve a személy és nem is ő fejezi ki óhaját, miszerint szeretne látni, de még csak arra sincs szükség, hogy Jézus gyógyító csodákra képes isteni erejébe vetett hitét kifejezze, ez utóbbi csak a történet végén szerepel. Itt Jézus önállóan, saját elhatározásából cselekszik, s már ebből sejteni lehet, hogy cselekedetének milyen jelentősége van. Az illető születésétől fogva vak, gyógyíthatatlan beteg.
A csodát követően rögtön színre lépnek a farizeusok. Egyáltalán nem tetszik nekik, hogy valaki szombaton gyógyított, azaz munkát végzett, s ezzel törvényszegést követett el. Nemhogy örülnének tehát annak, hogy a vak megkapta a látást, hanem inkább a hibát keresik, azt, hogy mibe tudnak belekötni. Álláspontjuk azonban nem egységes. Egyesek közülük a vallási törvények megszegőjének, bűnös embernek tartják az akkor még ismeretlen gyógyítót, mások viszont elképzelhetetlennek tartják, hogy bűnös volna az, aki ilyen rendkívüli cselekedetre képes. Tanácstalanságukban a már meggyógyult személyt is megkérdezik, aki prófétának nevezi gyógyítóját, ami viszont egységes felháborodást váltott ki belőlük. Amikor pedig arról kezd nekik beszélni, hogy semmiképpen nem lehet bűnös az, aki vele ezt a csodát tette és kiemeli, hogy mióta világ a világ, még soha nem történt olyan, hogy valaki visszaadta volna a szemevilágát egy vakon született embernek, a farizeusok felháborodnak, kioktatásnak tartják a gyógyult ember véleményét, amely nem felel meg az ő elgondolásaiknak és kitaszítják őt.
A történet két rövid párbeszéddel zárul. Az első Jézus és a meggyógyult vak, a második Jézus és néhány jelenlévő farizeus között zajlik. A vak kettős ajándékot kap: testi szemeivel lát és részese lesz a lelki látásnak, eljut a hit világosságára. A farizeusok viszont megmaradnak bűneikben és nem nyerik el a hit ajándékát.
Amíg nem látjuk meg bűneinket, nem ismerjük fel és nem bánjuk meg azokat, addig nem indulhatunk el a hit útján. Segítsen minket a nagyböjti idő abban, hogy a bűn sötétségéből kilépve eljussunk a hit világosságára!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! A hit szilárd alap, kiindulópont, amelyre egész életemet felépíthetem. Az első lépés a hit útján valóban az ismeretlenbe, a bizonytalanba való belépés. A bizonytalan lépések után megérkezek hozzád, Uram, aki csodát tehetsz velem, s ettől kezdve megszűnik bennem mindenféle bizonytalanság. Segíts engem, hogy ki tudjak lépni bűnös életem sötétségéből, kételkedéseim és aggodalmaim homályából és eljussak a te kegyelmed világosságára. Adj nekem bátorságot elindulni a hit útján, Isten titkainak útján!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése