Nagyböjt második hetének szombatja
Jézus
példabeszéde megrendítő módon mutatja be az ifjú lázadását apja iránt,
felelőtlen döntését és könnyelmű távozását otthonából, vagyonának elpazarlását
értelmetlen élettel, valamint az idegenség és a sötétség napjainak
kilátástalanságát. Döbbenten figyelünk az események előrehaladtára, melynek
során a fiú elveszíti emberi méltóságát és szégyellnivaló helyzetbe kerül. E
mélypont, ahonnan már aligha lehet mélyebbre süllyedni, felébreszti benne a
honvágyat, eszébe juttatja az atyai házat, ahol korábban biztonságban,
szeretetben élhetett. Nem kis bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy útnak
induljon hazafelé. Tudta, hogy örökségének kikövetelése és távozása arcátlan
cselekedet volt, ezért már nem számított arra, hogy újra apjának fia lehet,
megelégedett volna azzal is, ha szolgának, cselédnek visszafogadja őt apja.
És ekkor jön a történet második meglepő fordulata, az apa nem utasítja el fiát, aki korábban mélységesen tiszteletlen volt iránta, hanem visszafogadja őt. Az apa nem feledkezett meg fiáról, méltatlan elmenetele után is megtartotta őt szívének szeretetében.
Isten irgalmas Atyaként várja megtérésünket, bűneink megbánását. A kiengesztelődés, a fiúi méltóság nem a mi bűnbánatunk érdeme, hanem az irgalmas Isten ajándéka.
© Horváth István Sándor
És ekkor jön a történet második meglepő fordulata, az apa nem utasítja el fiát, aki korábban mélységesen tiszteletlen volt iránta, hanem visszafogadja őt. Az apa nem feledkezett meg fiáról, méltatlan elmenetele után is megtartotta őt szívének szeretetében.
Isten irgalmas Atyaként várja megtérésünket, bűneink megbánását. A kiengesztelődés, a fiúi méltóság nem a mi bűnbánatunk érdeme, hanem az irgalmas Isten ajándéka.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése