2017. március 19., vasárnap

Nagyböjt második hetének szombatja



Nagyböjt második hetének szombatja


Jézus példabeszéde megrendítő módon mutatja be az ifjú lázadását apja iránt, felelőtlen döntését és könnyelmű távozását otthonából, vagyonának elpazarlását értelmetlen élettel, valamint az idegenség és a sötétség napjainak kilátástalanságát. Döbbenten figyelünk az események előrehaladtára, melynek során a fiú elveszíti emberi méltóságát és szégyellnivaló helyzetbe kerül. E mélypont, ahonnan már aligha lehet mélyebbre süllyedni, felébreszti benne a honvágyat, eszébe juttatja az atyai házat, ahol korábban biztonságban, szeretetben élhetett. Nem kis bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy útnak induljon hazafelé. Tudta, hogy örökségének kikövetelése és távozása arcátlan cselekedet volt, ezért már nem számított arra, hogy újra apjának fia lehet, megelégedett volna azzal is, ha szolgának, cselédnek visszafogadja őt apja.
És ekkor jön a történet második meglepő fordulata, az apa nem utasítja el fiát, aki korábban mélységesen tiszteletlen volt iránta, hanem visszafogadja őt. Az apa nem feledkezett meg fiáról, méltatlan elmenetele után is megtartotta őt szívének szeretetében.
Isten irgalmas Atyaként várja megtérésünket, bűneink megbánását. A kiengesztelődés, a fiúi méltóság nem a mi bűnbánatunk érdeme, hanem az irgalmas Isten ajándéka.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése