Nagyböjt második hetének péntekje

Nagyböjt második hetének péntekje

A gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéd azt az Istennek adott lehetséges választ szemlélteti, miszerint szembe lehet fordulni vele, ahogyan a gonosz munkások szembeszálltak a szőlőskert urának szolgáival. Igen, a szabad akarattal rendelkező ember meg tudja tenni, hogy kezébe veszi a dolgok irányítását. Mindennek megvannak a következményei, s talán éppen ezzel nem számoltak a Jézus példabeszédében szereplő szőlőmunkások. Teljes esztelenségnek tűnik cselekedetük. Vajon arra számítottak, hogy a gazda vég nélkül eltűri majd gonoszságukat? Vagy talán abban reménykedtek, hogy elmarad a felelősségre vonás?
A szőlőmunkások gonoszsága nyilvánvaló, s nem csak szándékuk gonosz, hanem mindez megnyilvánul cselekedeteikben is. A gonosz emberi magatartás sérti Isten jóságát, aki ennek ellenére sem a gonoszok megbüntetésére figyel, hanem keresi az új lehetőséget. Új munkásokra akarja bízni tulajdonát, új emberekre akar építeni, olyanokra, akik engedelmesek iránta, elvégzik a rájuk bízott feladatot és teljesítik kérését. Isten azért küldi el Fiát, Jézust a világba, hogy ő mutasson nekünk példát az engedelmességre, a mennyei Atya akaratának tökéletes teljesítésére. A böjti időben Isten új lehetőséget kínál fel nekünk. A bűnbánat és a megtérés által meghív minket, hogy jó munkásai legyünk.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez, az Atyához vezető utat. Bátran indultál utolsó utadon, a keresztúton. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom, te követésedre hívsz engem és minden embert. Társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az örök életre vezet!