Nagyböjt harmadik hetének szerdája
Jézus
korában a mózesi törvények szabályozták a zsidó emberek vallási és társadalmi
életét. A törvények értelmezése és megtartásuk módja mindennapi beszélgetések
és viták tárgya volt az írástudók és törvénymagyarázók között. Az ilyen vitákba
Jézust is megpróbálják több alkalommal bevonni, gondoljunk csak például arra,
amikor a legfőbb paranccsal, az adófizetéssel vagy a válással kapcsolatban
kérdezik őt. Más alkalmakkor azzal vádolják, hogy nem tartja meg és
tanítványaival sem tartatja meg a törvényeket. A mai evangéliumban Jézus
megfogalmazza a törvénytudók felelősségét: Megtartani és tanítani az Isten
törvényeit – ez minden írástudó feladata.
Kijelentését azonban nem csak korának írástudóihoz címezte, hanem az őt követőkhöz is. Jézus e szavakkal kezünkbe adja a mennyországba jutás kulcsát. Látszólag egyszerű a feladatunk, a gyakorlatban azonban gondjaink vannak a megvalósítással, sőt nem is állunk neki a megvalósításnak. Gyakran azt gondoljuk, hogy nincs szükségünk az isteni útmutatásokra és parancsokra, hiszen elboldogulunk azok nélkül is az életben. De hová vezet ez az élet? Hová jutunk, ha magunk akarjuk megszabni az emberek együttélésének közös szabályait s abból kihagyjuk az Istent? Mi marad meg egy istentelen világban az anyagi érdekek, a hatalom birtoklása és a mindenáron való érvényesülés mellett? Erről a szintről akar felemelni minket Isten a szeretet parancsával. Erre vonatkozik a megtartás és a tanítás. Éljünk a szeretet parancsa szerint és erre tanítsunk másokat is!
© Horváth István Sándor
Kijelentését azonban nem csak korának írástudóihoz címezte, hanem az őt követőkhöz is. Jézus e szavakkal kezünkbe adja a mennyországba jutás kulcsát. Látszólag egyszerű a feladatunk, a gyakorlatban azonban gondjaink vannak a megvalósítással, sőt nem is állunk neki a megvalósításnak. Gyakran azt gondoljuk, hogy nincs szükségünk az isteni útmutatásokra és parancsokra, hiszen elboldogulunk azok nélkül is az életben. De hová vezet ez az élet? Hová jutunk, ha magunk akarjuk megszabni az emberek együttélésének közös szabályait s abból kihagyjuk az Istent? Mi marad meg egy istentelen világban az anyagi érdekek, a hatalom birtoklása és a mindenáron való érvényesülés mellett? Erről a szintről akar felemelni minket Isten a szeretet parancsával. Erre vonatkozik a megtartás és a tanítás. Éljünk a szeretet parancsa szerint és erre tanítsunk másokat is!
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése