2017. március 5., vasárnap

Nagyböjt első vasárnapja



Nagyböjt első vasárnapja


A múlt és a jövő a kísértésekben

A húsvéti előkészületi idő első vasárnapján az evangélium minden esztendőben Jézus megkísértését állítja elénk. Az eseményt Máté, Márk és Lukács evangélista egyaránt Jézus megkeresztelkedéséhez köti, János írásában viszont nem szerepel a jelenet. A keresztségkor a mennyei Atya kinyilatkoztatta, hogy Jézus az ő Fia. A kísértésekkor a gonosz azt akarja elérni, hogy eltérítse Jézust istenfiúi küldetésétől, olyan messiás legyen, amely megfelel a nép elképzeléseinek, azaz ne Isten akarata szerinti megváltó legyen.
A megkísértés jelenetét Máté evangélista nagyon részletesen mutatja be. Először a sátán arra kéri Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérré és táplálkozzon ezzel a kenyérrel, mert a pusztában nincs más étele. Másodszor azt kéri, hogy a jeruzsálemi templom párkányáról vesse le magát, mutassa meg, hogy Isten angyalai vigyáznak rá, és így tegye nyilvánvalóvá isteni dicsőségét a nép előtt. Harmadszor a világ minden gazdagságát ajánlja fel a sátán Jézusnak, ha nem az igaz Istent, hanem őt imádja.
E hármas kísértés Máté szerinti leírásában észre kell vennünk Izrael népének történelmi kísértéseit. Jézus negyvennapos böjtje megfelel a nép negyven évig tartó pusztai vándorlásának. Amikor nem volt a pusztában élelmük és vizük, akkor fellázadtak Isten ellen, mert nem bíztak a gondviselésben. Jézusnak szintén nincs élelme, mégsem változtatja a köveket kenyérré, nem enged a kísértésnek, ő nem lázad fel az Atya ellen. Izrael története folyamán a királyok saját dicsőségüknek tekintették eredményeiket, a győztes csatákat, a megszerzett területeket. Ezzel ellentétben Jézus nem tesz semmit annak érdekében, hogy isteni dicsőségét egy látványos csodával megmutassa, mert neki az Atya megdicsőítése a célja. Izrael uralkodói földi hatalmuk biztosításán fáradoztak, de közben nem az egyetlen Istent, hanem bálványokat imádtak. Ezzel szemben Jézus nem akar uralkodni a világ felett, nem akarja birtokolni a világ gazdagságát, hanem egyedül az Atyával való kapcsolatból él, egyedül a mennyei Atyát imádja.
E felsorolt szempontok alapján mindhárom kísértés a múltra mutat, ugyanakkor jelen van egy jövőre mutató irány is. Mindhárom kísértés ugyanis elővételezi azokat az újabb kísértéseket, amelyeket Jézus átél nyilvános működése során. A kenyérszaporítás után nem enged a népnek, akik királlyá akarják őt tenni, mert az emberek részéről megmutatkozó szándék mögött a gonosz kísértését látja. A farizeusok és írástudók kérésére nem tesz olyan csodát, nem mutat olyan jelet, amely istenségét igazolja, mert ebben is kísértést lát. És amikor azt kérik tőle, hogy azzal mutassa meg, hogy valóban az Isten Fia, hogy leszáll a keresztről, megszabadítva önmagát, akkor szintén nem teljesíti az emberi kérést, mert ez is a gonosz kísértése.
Tanuljuk meg Krisztustól a kísértések legyőzésének módját: ne önmagunkat, saját érdekeinket nézzük, hanem Isten legyen életünk középpontja, egyedül neki engedelmeskedjünk, az ő akaratát teljesítsük és őt imádjuk!
© Horváth István Sándor

Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te valóságos emberként átélted a kísértéseket, amelyek isteni küldetésedtől akartak eltávolítani. A gonosz kísértései a mi esetünkben arra irányulnak, hogy eltávolodjunk Istentől, a tőle kapott küldetéstől, az ő szeretetétől. A gonosz azt akarja, hogy szálljunk szembe a mennyei Atya akaratával és ne engedelmeskedjünk neki. A kísértés elutasítása azt jelenti, hogy kifejezzük szándékunkat: egyedül Istennek akarunk szolgálni, őt tartjuk életünk Urának, az ő akaratának szeretnénk mindenben engedelmeskedni. Urunk, segíts minket, hogy Isten útját, az üdvösség útját válasszuk!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése