Nagyböjt első hetének keddje

Nagyböjt első hetének keddje

Abból, hogy Jézus milyen gyakran és módon imádkozik, láthatjuk, mennyire fontosnak tartja az Atyával való állandó párbeszédet. Az Atya figyel a Fiúra, akit a világba küldött és a Fiú hallgat az Atyára, akinek a küldetésében jár s akinek engedelmeskedik. Az apostolok és a tanítványok Mesterük mellett e kapcsolat mélyébe nem láthattak bele. Azt láthatták, hogy az Úr rendszeresen elvonul, keresi a magányt, pontosabban ez idő alatt csak az Atyára akar figyelni imádságban. Megérezhették, hogy Jézus ebből merít erőt, ebből tudja, hogy mit kell tennie. Néhány alkalommal azt is láthatták, hogy egy-egy csoda előtt Jézus az égre tekintve imádkozik, így kéri az Atya segítségét.
Mindezek felébresztették a tanítványokban a vágyat, hogy ők is ilyen buzgósággal, odaadással imádkozzanak Istenhez. Ezért tanítja meg nekik Jézus a Miatyánkot, amiről a mai evangéliumban olvasunk. Bátorítja őket, hogy akár egyénileg, akár közösségben imádkoznak, szólítsák Atyjuknak Istent és így fejezzék ki bizalmukat iránta.
Ha rendszeresen imádkozunk, kialakul a személyes kapcsolat a mennyei Atyával, aki gyermekeinek tekint minket, Jézussal, aki barátaivá fogad bennünket és a Szentlélekkel, aki megtanít minket a helyes imára. Nem egyoldalú beszéd ez, hanem kölcsönös párbeszéd, amelynek folyamán arra figyelek, hogy mit üzen nekem Isten, és ő is meghallgatja mondanivalómat.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod, nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!