Hamvazószerda

Hamvazószerda

Nagyböjt kezdetének sajátos szertartása a hamvazás, amely Nagy Szent Gergely pápa rendelkezése révén lett a liturgia része. E szertartásról kapta nevét a böjti időszak első napja: hamvazószerda. A jelképes szertartás során a pap hamuval kis keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben a következő két rövid szöveg valamelyikét mondja: „Emlékezz ember, por vagy és porrá leszel” vagy „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”
A hamvazás szertartása egyrészt emberi életünk mulandóságára emlékeztet minket, másrészt felszólítás számunkra, hogy megújítsuk életünket. Ha nem csupán a földi élet néhány évtizednyi hosszúságában, hanem nagyobb távlatban, az örökkévalóság távlatában gondolkozunk, akkor könnyen beláthatjuk a lelkiekben való szüntelen megújulás fontosságát. A nagyböjt negyven napja megszentelt időszak számunkra. Miként az Úr Jézus negyven napon át tartó böjtöléssel készült nyilvános működésére, ugyanúgy nekünk is hasznos, ha negyven napon át készülünk az Úr megváltó szenvedésének és feltámadásának megünneplésére.
Hamvazószerda evangéliuma a nagyböjti idő három jellegzetes vallási cselekedetét állítja figyelmünk középpontjába: az imádkozást, a böjtölést és az adakozást. Lássuk meg e cselekedetek mély lelki értelmét, hogy azok valóban lelkünk és lelki életünk megújulását szolgálják!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!