2017. március 19., vasárnap

Gyermekeink jól tanuljanak! Add meg Urunk!



Gyermekeink jól tanuljanak!
Add meg Urunk!



Isten egy édesapa gyöngéd szeretetével szeret minket. Bűneink sem tudják kioltani irántunk valószeretetét. Fürkésző tekintettel, és kitárt karral vár az atyai ház bejáratánál, sőt a bűnbánat legcsekélyebb gesztusára siet felénk, és a kegyelmek új ruhájába öltöztet. A mi Istenünk eltörli bűneinket, és mindebben örömét találja. Így szelídít mindnyájunkat a halál civilizációjából a szeretet civilizációjába.
Vajon az embernek az éhes disznó sorsára kell jutnia, hogy felfedezze Isten szeretetét? Miért van az, hogy jólétünkben hálátlanok vagyunk? Miért feledkezünk meg olyan könnyen az atyai ház melegéről és biztonságáról? A tékozló fiú sorsa a mi sorunk is. A kérdés az, hogy mit engedünk meg magunknak, milyen mélyre engedjük süllyedni  magunkat, hogy aztán felkeljünk és meginduljunk az isteni jóság felé? Minél mélyebbre süllyedünk annál nehezebb a felkelés. De erőt adhat az Atya viselkedése: már messziről látja gyermekét, eléje siet, nyakába borul és megcsókolja. Az isteni szem már akkor is látja a tékozlót, amikor az még nem is sejti.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése