Ferenc pápa: Mi lenne, ha a Szentírás olyan fontos lenne számunkra, mint a mobiltelefonunk?
A szentatya március 5-én délben a napi evangélium kapcsán azt hangsúlyozta, hogy Jézus Isten szavát felhasználva győzte le a sátán kísértéseit, és ezért nekünk is meghitt kapcsolatba kell kerülnünk a Bibliával. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A
negyvennapos készületi időszak első vasárnapján az evangélium ráállít minket a
húsvét felé vezető útra: Jézust állítja elénk, aki negyven napon át a pusztában
marad, kitéve a sátán kísértéseinek (vö. Mt 4,1–11). Ez a jelenet Jézus
életének egyik konkrét pontján történik: rögtön a Jordán folyóban történő
megkeresztelkedése után és nyilvános működése előtt. Éppen előtte kapta meg
ünnepélyes beiktatását: Isten Lelke leszállt rá, az Atya pedig a mennyből
kijelenti: „Ő az én szeretett Fiam” (Mt 3,17). Jézus tehát kész arra, hogy
megkezdje küldetését, és mivel küldetésének van egy nyílt ellensége, a sátán,
Jézus rögtön szembenéz vele, „test a test ellen”. A sátán épp az „Isten Fia”
címre hivatkozik, hogy eltávolítsa Jézust küldetése teljesítésétől: „Ha Isten
Fia vagy…” – ismétli meg többször is (Mt 4,3.6), és azt javasolja neki, hogy
csodás tetteket hajtson végre – hogy „varázsoljon” –, így konkrétan azt, hogy a
köveket változtassa kenyérré, hogy éhségét csillapítsa, azután, hogy vesse le
magát a templom faláról, és mentesse meg magát az angyalokkal. Ezt a két
kísértést követi a harmadik: hogy imádja őt, a sátánt, és így hatalmat kapjon a
világ felett (vö. Mt 4,9).
E hármas
kísértéssel a sátán el akarja vonni Jézust az engedelmesség és megalázkodás
útjától – mert tudja, hogy így, ezen az úton, a gonosz vereséget szenved –, és
a siker, a dicsőség hamis mellékútjára akarja csábítani. A sátán mérgező
nyílvesszőit azonban Jézus „kivédi” Isten szavának pajzsával (Mt 4,4.7.10),
amely az Atya akaratát fejezi ki. Jézus egyetlen olyan szót sem mond, amely
sajátja lenne: csak Isten szavával válaszol. És így a Fiú – a Szentlélek
erejével telve – győztesen tér vissza a pusztából.
A
negyvennapos készületi időben mi, keresztények arra kapunk meghívást, hogy
Jézus nyomába lépjünk, és Isten országának erejével megharcoljuk lelki
harcunkat a gonosszal. Nem a magunk szavával, az semmit sem ér. Isten szavával:
annak van meg az ereje a sátán legyőzéséhez. Ehhez meghitt kapcsolatba kell
kerülnünk a Szentírással: olvasni, gyakran, elmélkedni, magunkba építeni. A
Biblia Isten szavát foglalja magában, amely mindig időszerű és hatékony. Valaki
azt mondta: mi történne, ha úgy bánnánk a Szentírással, ahogyan a
mobiltelefonunkkal bánunk? Ha mindig magunknál tartanánk, vagy legalább egy kis
evangéliumos könyvet, mi történne? Ha visszaszaladnánk, ha ottfelejtettük
valahol – megfeledkezel a telefonodról: „Ó, nincs nálam, vissza kell mennem
érte!” Ha többször is fellapoznánk a nap folyamán? Ha Istennek a Szentírásban
található üzeneteit úgy olvasnánk, ahogy a telefon sms-eit, mi történne?
Világos, hogy paradox a párhuzam, de érdemes elgondolkodni rajta. Ha ugyanis
Isten szava mindig szívünkben élne, semmilyen kísértés nem tudna eltávolítani
minket Istentől, és semmilyen akadály nem térítene le minket a jó útról; le
tudnánk győzni a bennünk és körülöttünk működő rossz mindennapos csábításait;
jobban tudnánk a Lélek szempontjából eredményes életet élni azáltal, hogy
elfogadjuk és szeretjük testvéreinket, különösen a leggyengébbeket és a
legnagyobb szükséget szenvedőket, de az ellenségeinket is.
Szűz
Mária, az Istennek való engedelmesség és az ő akaratában való feltétlen bizalom
tökéletes ikonja támogasson minket negyvennapos utunkon, hogy tanulékonyan
hallgassuk Isten szavát, és így szívünk valóban megtérjen.
A szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
A szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim, szeretettel köszöntöm a családokat, a plébániai csoportokat, a
társulatokat és az összes zarándokot, akik Olaszországból és más országokból
érkeztek.
Köszöntöm
a hívőket, akik a madridi, a córdobai és a varsói egyházmegyéből, illetve
Bellunóból és Mestréből jöttek. Köszöntöm a Milánó melletti Baggio
esperességének fiataljait, valamint a Fülöp-szigeteki Kegyes Tanítónők által
szervezett találkozó résztvevőit.
Néhány
nappal ezelőtt kezdtük el a negyvennapos készületi időszakot, amely Isten
népének a húsvét felé vezető útja, a megtérés útja, a rossz elleni küzdelem
útja az imádság, a böjt és a tevékeny szeretet fegyvereivel. Kívánom, hogy a
negyvennapos út mindenki számára gyümölcsöző legyen, és kérlek titeket, emlékezzetek
meg rólam és a római kúria munkatársairól, mert ma este elkezdjük
lelkigyakorlatos hetünket. Szívből köszönöm, hogy imádkoztok értünk!
Kérlek,
ne felejtsétek el, ne felejtsétek el: mi történne, ha úgy bánnánk
Szentírásunkkal, ahogy a mobiltelefonunkkal bánunk? Gondolkodjatok el rajta! A
Biblia mindig legyen velünk, mindig legyen kéznél!
Szép
vasárnapot kívánok nektek! Finom ebédet! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése