Ferenc pápa: A
gyóntatószék nem tisztító, bűneink miatt szégyenkeznünk kell
Megbocsátani és bocsánatot nyerni olyan
misztérium, amit nehéz megérteni. Imádság, bűnbánat és szégyenkezés kell hozzá
– mutatott rá homíliájában Ferenc pápa március 21-én, kedden reggel, a Szent
Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
A napi evangéliumi szakasz (Mt 18,21–35) alapján a pápa a megbocsátásról szólt szentbeszédében.
Az Egyház a napi szentírási részeken keresztül
vezet be minket a megbocsátás nagy misztériumába, Isten irgalmasságának nagy
művébe. Az első lépés a bűneink miatt érzett szégyen, ami kegyelem, és
magunktól nem érhetjük el. Isten megtört és megalázott népe, amelyről Dániel
próféta szólt a napi olvasmányban (Dán 3,25.34–43), képes rálelni erre a
kegyelemre, míg az evangéliumban szereplő szolga nem. Hiába engedi el neki ura
nagy összegű tartozását, ő nem képes megbocsátani saját adósának. Nem értette
meg a megbocsátás misztériumát – mutatott rá Ferenc pápa.
Ha azt kérdezem, mind bűnösök vagytok-e, azt
válaszoljátok: „Igen, atyám, mind azok vagyunk.” – „És mit tesztek, hogy
megbocsáttassanak bűneitek?” – „Meggyónjuk őket.” – „És hogyan mentek gyónni?”
– „Hát, odamegyünk, elsoroljuk a bűneinket, a pap feloldoz, három Üdvözlégyet
ad penitenciaként, aztán hazamegyünk békével.” Ha ezt felelitek, akkor nem
értettétek meg a lényeget! – hangsúlyozta a szentatya. – Csak elmentetek a
gyóntatófülkébe, és mint egy közhivatalban, elintéztetek egy ügyet. Nem úgy
mentetek oda, hogy szégyenkeztetek tetteitek miatt. Láttatok néhány foltot a
lelkiismereteteken, és tévesen azt hittétek, hogy a gyóntatószék egy tisztító,
ahol kiveszik a foltokat. Nem voltatok képesek szégyenkezni a bűneitek miatt.
Szégyenkezni kell tehát, de tudatában kell
lenni a megbocsátásnak is. Helyet kell csinálnunk a lelkiismeretünkben a megbocsátásnak,
a csodának, amit Isten a szívünkben véghez visz. Ha ugyanis ez a csoda nem tud
oda belépni, akkor a gyónás után kimegyünk, találkozunk egy barátunkkal, és
elkezdünk kibeszélni valakit, vagyis tovább vétkezünk. Csak akkor tudok én is
megbocsátani, ha úgy érzem, hogy nekem is megbocsátottak – magyarázta a pápa. –
Ha nem vagyunk tudatában annak, hogy megbocsátottak nekünk, akkor soha nem
fogunk tudni mi magunk megbocsátani. Mindig bennünk lesz a többiekkel való
leszámolás vágya. A megbocsátás teljes. De csak akkor vagyunk rá képesek, ha
miután érezzük, hogy vétkeztünk, szégyelljük magunkat, és bocsánatot kérünk
Istentől. S ha érezzük az Atya megbocsátását, mi magunk is meg fogunk tudni
bocsátani.
Az evangéliumban szereplő szolga úgy érezte,
megúszta a dolgot, és ravasznak gondolta magát. Azonban nem fogta föl ura
nagylelkűségét. Hányszor van úgy velünk, hogy kilépünk a gyóntatószékből, és
úgy érezzük, megúsztuk? Ez nem a bocsánat elnyerése, hanem képmutatás: egy
álmegbocsátás kicsikarása, ellopása – nyomatékosította Ferenc pápa.
Majd így fohászkodott
homíliája végén: „Kérjük az Úr kegyelmét, hogy megértsük a»hetvenszer hétszer«
értelmét! Kérjük a kegyelmet, hogy szégyent érezzünk Isten előtt! Nagy kegyelem
ez. Szégyenkezni önnön bűneink miatt, és így elnyerni a megbocsátást és a
nagylelkűség kegyelmét, hogy másoknak odaadhassuk. Mert ha az Úr oly sokat
megbocsátott nekem, ki vagyok én, hogy ne bocsássak meg?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése