Szeretetláng Győzelmes Királynője Istennek szent anyja

Szeretetláng Győzelmes Királynője

Istennek szent anyja   

Könyörögj érettünk!

Testi mivoltom, az anyagi világ része. De, minden, mi anyag, mulandó. De van valami, ami örök. Igen, öröklött, és örökségében örök is egyben. Az Embernek az a része, melyet Léleknek nevezünk, de mely Isten belém oltott része. Tőle, örökségem, útravalóm, hogy átsegítsen ezen a földi úton, mely elvezethet engem ahhoz a kapuhoz, melyre irányul létem! Lehetek! Nem kellett akarnom, de bírhatom, élhetem, és örömömet lehetem benne. Ha! Megértem, és megélni képessé teszem magam rá, arra a szándékra, amire kapom a Létet. Belépni azon a kapun lehetőségem, mely vezet valahova, a titkok kertjébe, a Lélek szerelmes szabadságába, más szóval ezt úgy fejezhetem ki, hogy abba a boldogságba, melyre vágyakozom.

Van vágyakozás bennem a Boldogságra? Gyorsan tegyem fel e kérdést magamnak! Még sohasem gondolkodtam el ezen? Persze, ezt úgy is feltehetem magamnak, hogy eleget csalódtam már abban, hogy én, ezen a világon elérhetem azt a boldogságot, amiről álmodozom, vagy álmodoztam, de már feladtam? Nem szerezhetem meg magamnak azt a boldogságot, amire szívem mélyén vágyakoztam. Vagy, talán sohasem engedtem meg magamnak megfogalmazni azt, hogy mi az, amire vágyakozom, amire eljutni szeretnék? Nem merek hinni sem már a boldogságomban? Abban, hogy van Valaki, aki belém oltja azt a vágyakozást, de azért oltja belém, mert egyedül Ő képes azt megadni a számomra, amire vágyakozom? Ami mindennél értékesebb számomra, evilági vágyaimnál is: amire a kezem, a karjaim, a lábam, a látásom, a szaglásom, az ízlésem, az érzékszerveim, ingereim, motiváltságom, az engem motiválók próbálnak felbujtani és azt ígérni, hogy az lehet számomra a boldogság! Mindebből, amit már kipróbáltam, rájöttem, hogy csalódás. Gyermekként éltem meg többször azt, hogy valamire nagyon vágytam, könyörögtem sóvárogtam utána, és amikor végre megkaptam, akkor rádöbbentem, hogy na,és, hol marad az a boldogság, amire számítottam, akkor, amikor még vágyakoztam rá?

Rá kellett ébrednem arra, de el kellett érnem azt a kort, hogy erre rájöjjek, hogy a boldogság utáni vágyakozás örök. Pontosabban meg kell őriznem magamban, nem szabad veszni hagyni, ezért tennem kell, hogy megőrizzem. Ahogy Jézus mondja: „Legyen só bennetek”. Azaz: íze legyen az embernek, zamata! Meg kell az ízét őriznem, tartanom! Ehhez tudnom kell, és meg kell békélnem vele, hogy ebben az életben, azt a boldogságot, amire vágyakozom, nem érhetem el. De mégsem elérhetetlen a vágy a boldogság után! Hogy ezt el tudjam fogadni, ehhez alázatossá kell tenni magamat. Szelíddé kell válnom. Meg kell békélnem ezzel. „Legyen békesség köztetek” – mondja Jézus. Bennem, és ahogy bennem, úgy közöttünk is. Mert ha békesség árad belőlem, az a békesség, mely el tudja fogadni, mely képes várakozni a boldogságra, készülni, felkészíteni magamat a boldogság elfogadására, melyet magamnak megszerezni nem lehetek képes, de elnyerhetek, akkor közöttünk is békesség lehet. Ezzel lehetünk képesek mi egymás szomjúságát, hiányérzetét csökkenteni, hogy békességet, megbékélést hirdetünk. Nem is szóval, hanem az életvitelünkkel. Azzal, hogy hiszünk abban, hogy elnyerhetjük azt, amire vágyakozunk.

Sirák könyve arra figyelmeztet, hogy ne ámítsuk magunkat olyan dolgokkal, melyek pótszerek, melyek azzal kecsegtethetnek, hogy megszerezhetjük magunk számára a boldogságot. Azaz, magamat istenítve, Istent gyalázva, amiért nem adja meg azt, és most, amire azt mondom, hogy szükségem van a boldogságomhoz. Tehát bűnt bűnre halmozok, kishitűségből, vagy gőgből, büszkeségből, vagy hatalomvágyból? Uralkodni akarok azon – csak magamon ne kelljen – ami Isten hatalmába tartozik. Meg kell állnom ott, ahol nem juthatok tovább! Péter mondja pünkösdi beszédében, de nekünk is szól: „Tartsatok bűnbánatot, (…) akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.” [ApCsel 2,38-39] Kontról alá helyezni magam, hogy ne szálljak el magamtól! A szentleckében ez áll: „Ha bocsánatot nyertél is bűnödért, ne légy félelem nélkül, és ne halmozz vétket vétekre” Csak akkor találkozhatok Istennel, ha azt a falat, amit építek magam és Ő közé, azt én kész vagyok lebontani! Bűnbánatomon keresztül vezet az út a megtérésemhez! „Ne késlekedj megtérni az Úrhoz, és ne halaszd azt napról-napra.” Már az ószövetségi ember is tudta, mi a megoldás. Csak nehezünkre esik azt tenni, ami a legegyszerűbb. Mi, többnyire, nem probléma megoldók vagyunk, nem a problémák megoldását keressük, hanem a problémákat szeretjük. Ráadásul azokat, amikkel védekezni és hivatkozni tudunk, amivel el tudjuk hárítani magunkról a felelősséget, ráterhelve az okokat másokra. /:Én nem tudok változni, amíg az a másik nem hajlandó azt, meg azt tenni.:/ Pedig, lehet, hogy nem kellene mást tennem, mint kikapcsolni a tévét, és elgondolkodnom azon, hogy mit kellene másként tennem. Nekem! Nem másnak! Nekem.

Én nem vagyok képes megváltoztatni, sem megváltani a világot! De én elfogadhatom a megváltást, és változásra bírhatom magam! Ha nem vagyok képes, akkor ne várjak mástól sem semmit!

Segíts engem Istenem, Atyám, hogy Krisztus által és a Szentlélek ereje által képessé legyek a változásra, a jóra! Ámen