Mindnyájan szent konfesszorok.

Mindnyájan szent konfesszorok.

Ments meg, Uram minket!

Őszintén megvallom, hogy irigykedve és bűnbánattal olvasom a mai evangéliumot. Lehet így szeretni? Tettetés és szerepjátszás nélkül? Kitartón, tartósan, hűséggel és állhatatosan – az ellenséget is? Kezdem felfogni, mit jelent az, hogy hinni Istenben, hittel Rábízni magamat Istenre. Ezt a szeretet képességemet is Rá kell bíznom Istenre! Nem érhet engem semmi baj, olyan baj, ami nekem árthatna, ha képes vagyok erre a szeretet kifejezésre! Mert hiszen, nem nekem kell bírnom ezt a képességet, és nem nekem kell őrködnöm a fölött, hogy e szeretet megnyilvánulásból eredően ne váljak kiszolgáltatottá! Jézus valóban, azt nem mondta, hogy nem válhatok kiszolgáltatottá akkor, ha megvalósítjátok Isten tervét! Sőt, ha így minősítem a történteket, akkor bizony, Jézus kiszolgáltatottá lett, kiszolgáltatta magát. Ő maga vélekedett így: „Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.” [Jn 10,18]

Vajon, Jézus eről a parancsról úgy beszél, amit csak Ő kapott az Atyától? Vagy, azt akarja mondani, hogy bárki, bármelyik ember magára is vonatkoztathatja, magára is értheti ezt a parancsot? Hiszen azt is mondja: „ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.” [Jn 13,34-35] Merjem érteni szavait, viszonyát az Atyával úgy, mint az engem tanító szavakat, és a rám is érvényes szavakat: Jézus valóban, az Atyával közösségbe akar vonni, bennünket, embereket!

Jézus nem azért nem mondja ki, hogy ez bárkire vonatkoztatható, mert Istenségét nem használta fel arra, hogy akár csak emberként, hatalmat gyakoroljon felettem, az emberek felett! Jézus megerősíteni szeretné azt a szabad akaratot, melyet Isten a teremtetésben adott az embernek! Mely szabad akaratot én magamon is gyakorolhatok!

Bizony más érteni, és más a szeretetben hittel azonosulni a szavakkal! Jézus szavaival.

Bennem van a jó és a rossz. Melyik felett vagyok képes hatalommal bírni? Isten lelke által, vagy a Gonosz ármánykodása által? „Aki Isten templomát lerombolja, azt lerombolja az Isten”! Mert belőlem űzöm ki Őt, aki a szeretetre próbál engem alkalmassá tenni.

Ezt tudnom kell! Értenem és félnem kell! Méltóságom, emberként, hogy Isten temploma lehetek. Vagyis: Krisztusé vagyok, Aki pedig Istené!

Mennyei Atyám! Gyönyörködöm e szavakban! Jó nekem e szavakról elmélkednem, gondolkodnom, és hinnem, hogy e szavak bennem megtermékenyülhetnek! De még nem élem. Ugyanakkor, miközben gyönyörűségemként ízlelgetem e szavakat, egyre inkább eluralkodik bennem a vágy, hogy bírjam is e szavakat, hogy megszenteljenek engem e szavak. Szentté lenni! Veled, az Atyával eggyé olvadni, eggyé válni, Krisztusban közösségre jutni Veled! Igen, akarom! (»Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, ³⁸aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle.« [Jn 7,37-38]) Eltölt a boldogság, boldogító érzés, hogy lehet, mert Te Atyám végtelen irgalmaddal bűneim felett is Úr vagy! Köszönöm! Éppen ezért Rád hagyatkozni törekszem, és e törekvésemben kérlek, segíts meg engem! Ámen