Minden népek Asszonya
Istennek szent anyja
Könyörögj érettünk!
Ha
nem is gyakoroljuk ezt a sorsvetést – amely egyfajta játékosságról és talán ószövetségi
gyakorlatról tanúskodik, ami igencsak meglephet bennünket ilyen nagy horderejű
vállalkozásban –, érdemes a mélyére tekinteni, mert a mélyben örök érvényű
tanítást találunk. Ha választanunk kell akár csak két dolog között is, amelyek
közül mindkettő megfelel az evangélium követelményeinek és a hittől
megvilágosított értelmünk mértékének is, és egyik felé sem billen jobban az
ítélet mérlegének nyelve, akkor valóban sorsot vethetünk. Nem mintha a
sorsvetés mágikus isteni közbelépés lenne. Másról van itt szó: a földi élet
szegénységének elfogadásáról. Arról, hogy egyszerre nem utazhatok két helyre,
hogy egyszerre nem csinálhatok két dolgot, hogy egyszerre nem lehetek két
szerzetesrend tagja, két asszonynak a férje vagy két férfi felesége, egyszerre
nem lakhatom állandóan falun is és városban is...
Félő,
hogy az örökké érveket sorakoztató és sohasem döntő ember valójában nem is
keres, mert nem akar találni, lényegében tehát saját önzése mellett dönt, és
így az Egyház életét is bénítja. Aki tehát bizonytalan abban, hogy két azonos
értékű dolog között hogyan is válasszon, először ne a sorsvetéssel
próbálkozzék, hanem mindenekelőtt elmélyült imádságban fürkéssze Isten
akaratát, és kötelezze el magát még jobban a Krisztus-követésben. Amikor pedig
elérkezik az életében az a pillanat, amikor nincs miért tovább halogatni a
döntést, a sorsvetéshez hasonló merészséggel, egyedül Istenben bízva vesse
magát a teljes odaadás mélységeibe.
Úr Jézus, kérünk, segíts, hogy elfogadjuk az
élet egyszeri adottságát, és azon belül teljes, Neked adott életre törekedjünk.
Tedd szívünket egyszerűvé, hogy mindenkor bízzunk Benned, aki jól ismered
korlátainkat, törékenységünket és gyöngeségünket, s merjünk ráhagyatkozni
kegyelmedre, melyet soha nem vonsz meg azoktól, akikre feladatot bízol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése