Magyarok Nagyasszonya Boldogságos Szűz Mária

Magyarok Nagyasszonya

Boldogságos Szűz Mária 

Könyörögj érettünk!

Valóban, ilyen az ember! Jézus olyan dologról beszél, ami nem hogy az ember szívét nem éri el, de, felfogni ésszel sem képes. Erre az ember, elkezd olyan dolgokról beszélni, kommunikálni, ami a saját érdeke, ami neki fontos, számára előnyt jelenthet a másik emberrel szemben. Érdekeink a fontosak!

Jézus, hajlandó váltani: ’na jó, ha benneteket most ez foglalkoztat, hát beszéljünk erről’.

Tegyünk egy gondolatbéli kis kitérőt. Pál apostol írja: „hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.” [Fil 2,7] Itt pedig azt tanácsolja Jézus, hogy „ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája”. Majd, a gyermeket állítja a középpontba. Mert a gyermek a felnőttek között a legkiszolgáltatottabb személy! Amikor Jézus arról beszél, azokat a szavakat mondja ki, hogy „aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben …”, akkor ezzel azt próbálja értésünkre adni, hogy a nekem kiszolgáltatott személy helyzetével ne éljek vissza, ne próbáljam ezt a helyzetet a magam javára felhasználni, ebből a magam számára érdekérvényesítést teremteni! - Jézus szavai nincsenek ellentmondásban tetteivel! Bár tetteit nem Ő minősíti, hanem Pál, aki megállapítja, hogy bizony Jézus, Aki Isten személyesen, hajlandó volt, képes volt szolgává lenni. Csak azért, hogy bennünket a felmagasztalásunkig elvezethessen! Amikor Jézus tehát a szolgálatról beszél, bizony nagyon világosan tudja, hogy miről akar bennünket tanítani. - Érdek, fölényesség, gőg, együgyűség, kishitűség, bűn satöbbi!

Ezek mind olyan fogalmak, melyek nem Istentől valók, és nem vezetnek el engem az Istenhez, hanem inkább eltávolítanak! Jézus a szolgáló szeretetről próbál itt tanítani.

Ugyanakkor, próbáljuk ilyen szemmel hallgatni a Szentleckét is. Mindjárt azzal kezdődik, hogy „ha Istennek szolgálni kívánsz”. Mire akarom rá bírni magam, az életemet mire akarom szentelni? Mire akarok fókuszálni? Ha már egyszer felnőtté lettem, akkor éljek is felnőttként!

Megint csak Pál apostol szavait hozom ide példaként: „Mondom pedig: Amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, bár mindennek ura, hanem gyámok és gondviselők alatt van az apjától előre meghatározott időig. Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk. De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: »Abba, Atya!« Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.” [Gal 4,1-7]

Azt olvasom ki Pál szavaiból, hogy a felnőtté lett gyermek, a kiszolgáltatottságból bele kell, hogy nőjön a szolgáló szeretetbe. A nagykorú keresztény, az örökös szerepében, aki tisztelettel viseltetik az Atyja iránt, szeretetből vállalja az Atya szolgálatát.

Ténylegesen itt kapcsolódik, vagy csatol vissza elmélkedésem a Szentleckéhez. Sirák bölcsességéhez, akinek minden szava figyelmet érdemel! Rám vonatkoztatom szavait, nekem szólnak, aki hívő kereszténynek vallom, tartom magam. De úgy érvényesek rám, ahogy minden hívő keresztényre is. Hogyan értem ezt? Arról már több alkalommal elmélkedtem, hogy az ember bűnösségével fertőzi környezetét, így a bűnben „segítjük meg” egymást. Örökítjük is bűnünket, és szélesítjük, egyúttal mélyítjük is a bűnt a világban.

Míg, ha az Isten tanításában az Írás bölcsességében erősítenénk egymást, akkor kiszoríthatnánk a bűnt. Tehát, egymást segítenénk meg abban, hogy a kegyelemre fogékonyabbakká válhassunk, és így, az Isten megérintésére érzékenyebbekké lehessünk. Ezért tartom nagyon fontos dolognak azt, hogy mi, keresztények, egymást és együtt közösségeinket evangelizáljuk, tegyük fogékonnyá önmagunkat és egymást is Isten megértésére!

Mert, mire is szólít fel bennünket Sirák? Ha Istennel közösségre akarunk jutni, akkor nekem és neked is, állhatatosságra a jámborságra kell jutnom az istenfélelemben! Majd tovább megy, és azt mondja: „Alázd meg szívedet és légy állhatatos, hajtsd füledet a bölcs igék befogadására; ne légy elhamarkodott a kísértés napján!” – Vagyis, mindezen képesség pontosan ahhoz szükséges, hogy a kísértésekben megállhassam a helyem! Mert kísértés mindig van, szüntelenül van, aminek az értékelésében vagy képesek vagyunk egymást megerősíteni, vagy gyengítjük. Nézzük csak meg, hogy mennyire nehéz döntenünk abban, hogy mi helyes, és mi nem. Minél több az érv és az ellenérv, annál nehezebb a helyes választ megtalálni egy döntésben. Sokszor, talán e miatt kerüljük el a döntést, mert annyi ismeretlen van a képletekben, hogy már fel sem állítjuk az egyenletet. Úgy sem vagyunk képesek az egyenlőség jel után jó választ adni.

A szeretet parancsa is csak arra vonatkozik, azokra vonatkozik, akik képesek a szeretet fogalmát egyként definiálni!

És, akkor, Sirák azzal bátorít még, hogy viselnem kell, viselnünk kell a megaláztatást, szenvedve, de azzal a békességgel, azzal a reménységgel, hogy Isten irgalma, gondviselő szeretete jelenlétében vagyok, vagyunk! Ez az a bizonyos állhatatosság, amire utal, ami tűrésre bírja a hívőt! Bizony, a teljes személyiségünket kell úgy alakítanunk, formálnunk, hogy az méltóvá lehessen arra az ajándékra, melyet Isten készít a számomra, számunkra. Ez az a feladat, melyet ember önmagában, közösség nélkül nem képes kimunkálni, kidolgozni magából! Erre való a közösség, Krisztusban!

Sirák buzdítása a közösségi ember számára az! Ebben a bölcsességben kell erősödnünk, hogy megerősíthessük egymást. Ha egy keresztény közösség ebben a méltóságában képes élni és egymást megerősíteni, növelni, akkor a belső evangelizáció elég ahhoz, hogy meggyőzhesse a világot arról, hogy Krisztus közössége kell a világnak, és minden embernek! Ettől kezdve a szó már kevés ahhoz, hogy megszólítson másokat, hiszen maga a közösség ereje, mely a Lélek erejéből forrásozik, lesz vonzóvá, világítóvá és zamatossá! Úgy gondolom, hogy akkor, amikor közösségről elmélkedünk, akkor erre kell gondolnunk, és ezt kell értenünk a közösségi lét alatt! Mennyei Atya, Lelked által vezess bennünket és tegyél bennünket azért aggódóvá, hogy szolgálatunk, szolgálatom e közösségért való lehessen! Ámen