2017. február 1., szerda

Hogy a szentek példájára a mi nyájasságunk mennyékben légyen



Hogy a szentek példájára a mi nyájasságunk mennyékben légyen (Fil. 3).

Ments meg, Uram minket!


Világtalanok világa. Ha nem hiszi, nem viseli el, nem hordozza el az Isten szavát! „Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk.” [Zsolt 103,13-14]
Pedig, e szavakban nyerheti el az ember a békességét! Különben, aggódás, kétség, kishitűség, nyugtalanság az ember élete.
Miért mondom ezt? Amiért büntetlenül senki sem mondhatja magát jónak, fedhetetlennek, hibátlannak, vagy igaznak! A világ nem osztható jókra és rosszakra. Csak úgy osztható ketté, hogy vannak, akik keresik az igazságot, és vannak, akik nem keresnek semmit. Az utóbbiak, a többség azok, akik csak egyszerűen önigazolásukkal vannak elfoglalva. Míg az előbbiek, a többségből szeretnének kilátni, levegőhöz jutni. Mert egyszerűen csak élni szeretnének. Hitük, hogy lehet élni, hogy életre szól az ember meghívása. Ugyanakkor szüntelenül bele botlanak a többségbe, akik általuk követelnek életet maguknak.
Pál apostol részesült abban a kegyelemben, hogy, bár nem ismerte Jézust személyesen, mégis jobban ismerhette. Mert belülről, lelkéből bontakozott ki az istenfiú valós személyisége. Ezért tud ilyen tanácsot adni nekünk: „Békességre törekedjetek mindenkivel [Zsolt 34,15], és megszentelődésre, mert e nélkül senki sem fogja meglátni Istent. Ügyeljetek arra, hogy senki se hanyagolja el Isten kegyelmét, nehogy a keserűségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart okozzon [MTörv 29,17G], és így sokan megfertőződjenek.”
A kegyelem, mely árad és árad ránk. Csak egyszerűen komolyan kellene vennünk, időnket és energiáinkat, valamint az éppen bennünk és nekünk megadatott teret kellene engednünk át Neki! Hogy Benne lehessek Én! Pál, erre lett képessé, vagy vált képessé? Engedte meg magának, hogy képessé lehessen!
Azt szoktuk mondani, hogy a szeretetre képesség időt igényel. De ebben az is benne van, hogy ahhoz is kell idő, hogy észrevegyük azt, hogy bennünket bárki is szeretni próbál. Csak azért hozom most ide ezt példának, mert, ha a szeretet időigényes, akkor az a hitre eljutás – az Istenbe vetett hit – mely a szeretetből akar fakadni, kibontakozni, és a szeretetre akar képessé tenni, miután a szeretethez akar elvezetni, annak el és befogadására akar rávilágítani, hogyne volna időigényes. Igen, a hitre képesség időt kér tőlem! Istenhívővé úgy válhatok, ha időmet adom Istennek arra, hogy kegyelmeivel engem életre elvezethessen.
Az anyagi lét, e világban való lét, nem az élettere az embernek – aki Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve -, de életképességre akar szoktatni, nevelni, tanítani! Az ember, elsősorban lelki lény, de mely létformájának ki kell fejlődnie. Ehhez a Léleknek Rám van szüksége, aki hús vér Ember vagyok, mely hüvelye a Léleknek! Akit tisztelnem kell. Ha tisztelem, akkor elfogadom, akkor is, ha nem értem, még nem vagyok vele barátságban, nem vagyok Vele jóban. Rá kell bíznom magam, hogy barátságra juthassak Vele! Ami Isten kegyelme nélkül képtelenség. Istennel közösségre kell lépnem, ha tisztelni akarom lelki énemet. Előbb kell időt adnom Istennek, és teret szentelnem a Vele való közösségnek.
Talán én, ma itt tartok, amit lehet, hogy sokan nem értenek. De remélem, hogy ez az én utam, mely Istennel közösségre elvezet. Még akkor is, ha bűnt bűnre halmozok, mert képtelen vagyok igazzá válni, ha ma még nem vagyok igaz. Rád bízom magam Istenem, mert bízom Benned. Remélek benne, hogy Te engem megigazulttá tenni kész vagy, képes vagy, és készséges is rá! Ámen


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése