Hogy a szentek példájára a
mi nyájasságunk mennyékben légyen (Fil. 3).
Ments meg, Uram minket!
Világtalanok
világa. Ha nem hiszi, nem viseli el, nem hordozza el az Isten szavát! „Mint
ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő
ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk.” [Zsolt
103,13-14]
Pedig, e
szavakban nyerheti el az ember a békességét! Különben, aggódás, kétség,
kishitűség, nyugtalanság az ember élete.
Miért
mondom ezt? Amiért büntetlenül senki sem mondhatja magát jónak, fedhetetlennek,
hibátlannak, vagy igaznak! A világ nem osztható jókra és rosszakra. Csak úgy
osztható ketté, hogy vannak, akik keresik az igazságot, és vannak, akik nem
keresnek semmit. Az utóbbiak, a többség azok, akik csak egyszerűen
önigazolásukkal vannak elfoglalva. Míg az előbbiek, a többségből szeretnének
kilátni, levegőhöz jutni. Mert egyszerűen csak élni szeretnének. Hitük, hogy
lehet élni, hogy életre szól az ember meghívása. Ugyanakkor szüntelenül bele
botlanak a többségbe, akik általuk követelnek életet maguknak.
Pál
apostol részesült abban a kegyelemben, hogy, bár nem ismerte Jézust
személyesen, mégis jobban ismerhette. Mert belülről, lelkéből bontakozott ki az
istenfiú valós személyisége. Ezért tud ilyen tanácsot adni nekünk: „Békességre
törekedjetek mindenkivel [Zsolt 34,15], és megszentelődésre, mert e nélkül
senki sem fogja meglátni Istent. Ügyeljetek arra, hogy senki se hanyagolja el
Isten kegyelmét, nehogy a keserűségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart
okozzon [MTörv 29,17G], és így sokan megfertőződjenek.”
A
kegyelem, mely árad és árad ránk. Csak egyszerűen komolyan kellene vennünk,
időnket és energiáinkat, valamint az éppen bennünk és nekünk megadatott teret
kellene engednünk át Neki! Hogy Benne lehessek Én! Pál, erre lett képessé, vagy
vált képessé? Engedte meg magának, hogy képessé lehessen!
Azt
szoktuk mondani, hogy a szeretetre képesség időt igényel. De ebben az is benne
van, hogy ahhoz is kell idő, hogy észrevegyük azt, hogy bennünket bárki is
szeretni próbál. Csak azért hozom most ide ezt példának, mert, ha a szeretet
időigényes, akkor az a hitre eljutás – az Istenbe vetett hit – mely a
szeretetből akar fakadni, kibontakozni, és a szeretetre akar képessé tenni,
miután a szeretethez akar elvezetni, annak el és befogadására akar
rávilágítani, hogyne volna időigényes. Igen, a hitre képesség időt kér tőlem!
Istenhívővé úgy válhatok, ha időmet adom Istennek arra, hogy kegyelmeivel engem
életre elvezethessen.
Az
anyagi lét, e világban való lét, nem az élettere az embernek – aki Isten képére
és hasonlatosságára lett teremtve -, de életképességre akar szoktatni, nevelni,
tanítani! Az ember, elsősorban lelki lény, de mely létformájának ki kell
fejlődnie. Ehhez a Léleknek Rám van szüksége, aki hús vér Ember vagyok, mely
hüvelye a Léleknek! Akit tisztelnem kell. Ha tisztelem, akkor elfogadom, akkor
is, ha nem értem, még nem vagyok vele barátságban, nem vagyok Vele jóban. Rá
kell bíznom magam, hogy barátságra juthassak Vele! Ami Isten kegyelme nélkül
képtelenség. Istennel közösségre kell lépnem, ha tisztelni akarom lelki énemet.
Előbb kell időt adnom Istennek, és teret szentelnem a Vele való közösségnek.
Talán én,
ma itt tartok, amit lehet, hogy sokan nem értenek. De remélem, hogy ez az én
utam, mely Istennel közösségre elvezet. Még akkor is, ha bűnt bűnre halmozok,
mert képtelen vagyok igazzá válni, ha ma még nem vagyok igaz. Rád bízom magam
Istenem, mert bízom Benned. Remélek benne, hogy Te engem megigazulttá tenni
kész vagy, képes vagy, és készséges is rá! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése