Hogy mint Isten szolgái, a békességes tűrésben foglaljuk magunkat

Hogy mint Isten szolgái, a békességes tűrésben foglaljuk magunkat (2 Kor. 6).

Ments meg, Uram minket! 

Jelentéktelenné teszi magát az, ki Jézus jelenlétében jelet kér! Mert arról a gőgről tesz bizonyságot, mellyel elutasítja, visszatartja magától azt a kegyelmet, mely a jel által áradni kész, és megszentelődést hirdetni.

Lukács evangéliumában találom három esetben is a megszólítást arra, hogy igazoltan Jézus az újkori ember számára a jel. Nem kell, ne akarjak más jel után kutatni, ha Rá nem figyelek. Mert a jel akkor válik azzá, amikor felismerem! És ez a megtérés, ami után vágyakoznia kell minden kereszténynek. Mert nem akkor válok kereszténnyé, amikor olyan közösségben mozgok, melyet úgy hívnak, hanem akkor, amikor én rátalálok a Krisztussal való közösségre!

De nézzük, hol szólít meg engem Isten azzal, hogy Jézusban keressem a Tőle, hozzám küldött jelet:

„Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.” [Lk 2,12]

„ … jel lesz, melynek ellene mondanak” [Lk 2,34]

„Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek.” [Lk 11,30]

Az Ember szabad akaratára van hagyva az, hogy mikor fogadja el Jézust a maga számára jelként! Ehhez túl kell lépnem e világra született emberségemen, és el kell hinnem először is azt, hogy van nekem transzcendens énem is! Jézus erről akkor beszél, amikor Nikodémussal találkozik: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát.« Nikodémus megkérdezte: »Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?« Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Ami a testből született, az test, és ami a Lélekből született, az lélek. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges felülről megszületnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.« [Jn 3,3-8] Azaz: ez a születés nem szembetűnő módon zajlik le, emberi szem számára nem tapasztalható meg sem a változás, sem a növekedés. Ez bennem, az Ember lelkében vált valóra változást. Másként látni a világot, a világ minden összetevőjét. Talán úgy lehetne ezt a dolgot megkülönböztetni, hogy amíg az ember evilági, addig a világ által él. De, mikor már lelki emberé lesz, attól kezdve az egyén által válik élettel telivé a világ, melyben él. Mert Isten életét éli, és az által gazdagítja a világot.

Tegyél engem éltetővé Isten Szent Lelke, hogy életem legyen, örökké való életem Benned! Ámen