Ferenc pápa: A mennyei Atya szemével nézzük az embereket!

Ferenc pápa: A mennyei Atya szemével nézzük az embereket!

Február 19-én a szentatya az ellenségszeretet parancsának forradalmai újdonságáról elmélkedett a vasárnap déli Mária-imádság elmondásakor. Hangsúlyozta, hogy a rossz láncolatát csak jóval tudjuk megtörni, és hogy ellenségként nemcsak mások viselkedhetnek, hanem sajnos mi, magunk is.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliumában (Mt 5,38–48) – ez az egyik olyan szakasz, amely legjobban kifejezi a kereszténység „forradalmi újdonságát” – Jézus a valódi igazságosság gyakorlását a szeretet törvényében jelöli meg, amely felülmúlja a megtorlás törvényét (lex talionis), vagyis azt, hogy „szemet szemért, fogat fogért”. Ez az ősi alapelv azt írta elő, hogy a törvényszegőre az okozott kárral egyenértékű büntetést kell kiszabni: halált arra, aki megölt valakit, csonkolást arra, aki megsebesített valakit, és így tovább. Jézus nem azt kéri tanítványaitól, hogy tűrjék el a rosszat, sőt azt kéri, hogy válaszoljanak, de nem egy újabb rosszal, hanem jóval. Csak így lehet megtörni a rossz láncolatát! Csak így lehet megtörni a rossz láncolatát: egy rossz másik rosszat hoz magával, egy rosszat másik rossz követ… Meg kell törni a rossznak ezt a láncolatát, a dolgok igazából így változnak meg. A rossz ugyanis „hiány”, a jó „hiánya”, a hiányt pedig nem lehet megtölteni egy másik hiánnyal, hanem csak egy „teljességgel”, vagyis a jóval. A megtorlás sosem vezet a konfliktusok megoldásához. „Te ezt tetted velem, ugyanezt teszem én is veled”: ez a magatartás sosem oldja meg a konfliktust, ráadásul nem is keresztény.

Jézus szemében az erőszakról való lemondás azt is jelentheti, hogy lemondunk egy bennünket egyébként megillető jogról, és erre példákat is mond: odatartani a másik arcunkat, odaadni a ruhánkat vagy a pénzünket, és egyéb áldozatokat hozni (vö. Mt 5,39–42). Ez a lemondás nem azt akarja jelenteni, hogy nem kell figyelembe vennünk az igazságosság követelményeit, vagy hogy szembemenjünk azokkal; nem, épp ellenkezőleg, a keresztény szeretet, mely különleges módon megmutatkozik az irgalmasságban, az igazságosság magasabb rendű megvalósítását jelenti. Amire Jézus meg akar tanítani minket, az a világos különbségtétel igazságosság és bosszú között. Megkülönböztetni az igazságosságot és a bosszút. A bosszú sosem jogos. Szabad igazságot követelnünk; kötelességünk igazságot gyakorolnunk. Viszont tilos bosszút állnunk és bármily módon bosszúálló indulatot táplálnunk, mivel az a gyűlölet és az erőszak kifejeződéséhez vezet.

Jézus nem új társadalmi rendet akar javasolni, hanem inkább a felebaráti szeretet parancsát, amely az ellenség szeretetét is magában foglalja: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Mt 5,44). Ez nem könnyű. Ezt a kijelentést nem az ellenség által elkövetett rossz jóváhagyásaként kell felfognunk, hanem meghívást egy emelkedettebb látásmódra, egy olyan nagylelkű látásmódra, amely a mennyei Atyáéhoz hasonlít, aki – mondja Jézus – „felkelti napját gonoszokra és jókra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek” (Mt 5,45). Ugyanis az ellenség is emberi személy, és mint ilyen Isten képére teremtetett, még ha a jelenben egy méltatlan viselkedés elhomályosítja is ezt a képet.

Amikor „ellenségekről” beszélünk, nem kitudja milyen, tőlünk különböző és távoli emberekre kell gondolnunk; ilyenkor magunkról is beszélünk, akik összeütközésbe kerülhetünk felebarátainkkal, időnként családtagjainkkal is. Mennyi, de mennyi gyűlölködés van a családokban!? Gondoljunk csak erre! Azok is ellenségek, akik rosszat mondanak rólunk, akik rágalmaznak minket, és jogtalanságot követnek el ellenünk. Nem könnyű ezt megemészteni. Az a feladatunk, hogy mindezeknek jóval válaszoljunk, a jónak is megvannak a maga szeretet által ihletett stratégiái.

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy kövessük Jézust ezen a komoly követelményeket támasztó úton, amely valóban felmagasztalja az emberi méltóságot, és lehetővé teszi, hogy mennyei Atyánk gyermekeiként élhessünk. Mária segítsen minket, hogy a türelmet, a párbeszédet, a megbocsátást gyakoroljuk, és így a szeretetközösség, a testvériség munkálói legyünk mindennapi életünkben, főleg családunkban.

A szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Sajnos továbbra is erőszakos és brutális összecsapásokról érkeznek hírek a Kongói Demokratikus Köztársaság Kasai tartományának középső térségéből. Mély fájdalom tölt el az áldozatok miatt, különösen a sok gyermek miatt, akiket elszakítottak családjuktól, megfosztottak az iskolába járás lehetőségétől, hogy katonaként használják őket. Ez tragédia: a gyermekkatonák! Közelségemről és imámról biztosítom őket, valamint az abban a nehéz térségben működő vallási és humanitárius szervezetek személyzetét. Ismételten felhívást intézek a nemzeti hatóságok és a nemzetközi közösség lelkiismeretéhez és felelősségérzetéhez, hogy sürgősen megfelelő intézkedéseket hozzanak e testvéreink megsegítésére.

Imádkozzunk értük, valamint az afrikai földrészen és a világ többi részén erőszaktól és háborútól szenvedő népekért. Külön is gondolok Pakisztán és Irak kedves lakosságára, akiket kegyetlen terrorcselekmények sújtottak az elmúlt napokban. Imádkozzunk az áldozatokért, a sebesültekért és hozzátartozóikért. Buzgón imádkozzunk, hogy a gyűlölettől megkeményedett minden szív megtérjen a békéhez, Isten akarata szerint. Imádkozzunk egy kicsit csendben. [Üdvöz légy, Mária…]

Köszöntelek mindnyájatokat, családok, társulatok, egyházközségi csoportok, zarándokok, akik Olaszországból és a világ különböző részeiből érkeztetek.
Külön is köszöntöm az Armagh-ból (Írországból) jött diákokat, a spanyolországi Asidonia-Jerez-i, Cádiz és Ceuta-i Egyházmegyéből, valamint Madridi Főegyházmegyéből jött híveket, a Guanelliano ifjúsági mozgalmat, a Castelnuovo di Prato-i bérmálkozókat, valamint a modenai és viterbói zarándokokat.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok – csodálatos napunk van! És kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem.

Finom ebédet! A viszontlátásra!