Évközi ötödik hét hétfője

Évközi ötödik hét hétfője

A mai evangéliumi részletet olvasva könnyen magunk elé képzelhetjük a Jézust kereső emberek tömegeit, akiknek lelkesedése határtalan. Bárhová is érkezik meg Jézus tanítványai kíséretében, jelenlétének híre mindenütt gyorsan terjed. Úgy tűnik, hogy korábbi csodáinak, gyógyításainak híre valójában már megelőzte őt, ezért viszik hozzá a betegeket. Amikor tanítványaival együtt Jézus megérkezik és kiszáll a bárkából, akkor az evangélista megjegyzése szerint „az emberek rögtön fölismerték” őt. Mire gondoljunk itt a „felismerés” említése kapcsán?
Egyrészt a tömegben lehettek olyan személyek, akik korábban más helyeken már találkoztak vele, hallhatták tanítását vagy láthatták valamelyik csodáját. Másrészt jelentheti azt is, hogy a nép felismerte benne az Isten küldöttét. Az Úr rendkívüli cselekedetei azt igazolták, hogy az irgalmas Isten megmutatja jóságát az emberek felé. Az emberek meglátják személyében az Isten küldöttét, aki szavával képes megszüntetni a betegségeket, felszólítására a gonosz lelkek (ördögök) távoznak a megszállottakból és aki úr a természet erői felett is, miként ezt a vihar lecsendesítésével igazolta. Annak felismerése, hogy Jézus az Isten küldötte és isteni, természetfeletti erejének elismerése hitet ébreszt a jószándékú emberekben.
Felismerem-e Jézusban az Isten Fiát?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned, a Veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy már most, mai életünkben is felismerhessük a jeleit annak, hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy várakozásunk ne legyen hiábavaló.