2017. február 28., kedd

Évközi nyolcadik hét keddje



Évközi nyolcadik hét keddje


A mai evangéliumi részlet az előző napi folytatása. A gazdag ifjú hiába volt kezdetben rendkívül lelkes és jószándékú, nagy vagyona végül megakadályozta abban, hogy az Úr tanítványa legyen. Távozása alkalmat ad Jézusnak arra, hogy tanítsa övéit, akik a rájuk váró jutalommal kapcsolatban kérdezik őt. Ebben az esetben is Péter apostol az, aki a többiek nevében szól. Ő és a többi tanítvány ugyanis a gazdag ifjúval ellentétben készek voltak mindenről lemondani, elhagyni családjukat, hogy Jézus követői legyenek.
A keresztény emberek olykor hajlamosak arra, hogy éles határt húzzanak a jelen élet és a jövőbeli örök élet között, mintha a földi javakról való lemondást Isten csak a túlvilágon fogja valamiképpen kárpótolni. Jézus válaszában nincs meg ez a szétválasztás, hanem a jutalmat már a földi életre is megígéri. Mindazok a földi javak és emberi kapcsolatok, amelyeket Jézusért elhagyunk, már ezen a világon megtérülnek. Isten gondoskodik arról, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt és arról is, hogy az Egyház közösségében új családra találjunk. Mindezt ajándéknak, Isten kegyelmének kell tekintenünk, aki százszoros jutalmat ígér, s aki az üdvösségnek, az örök életnek is az ajándékozója.
Uram, növeld bennem az örök élet vágyát!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése