2017. február 3., péntek

Évközi negyedik hét péntekje



Évközi negyedik hét péntekje


Szent Márk evangélista következetesen jegyzi le Jézus útját, illetve az úton történt találkozásait, csodáit és tanításait. Most mégis egy kitérőt olvasunk a mai evangéliumban Keresztelő János elfogásával és kivégzésével kapcsolatban. Bár a jelenet nem illeszkedik az események sorába, annak beillesztése azonban nagyon is tudatos az evangélista részéről. Korábban részletesen bemutatta az előfutárnak, Keresztelő Jánosnak és a Messiásnak, Jézusnak a születése körüli csodás eseményeket. E párhuzamból megtudtuk, hogy János az Isten küldötte, Jézus pedig az Isten Fia. Amikor most bemutatásra kerül János halála és annak körülményei, akkor ezzel az evangélista mintegy előre jelzi Jézus sorsát is. A hitetlenségből és az előítéletekből fakadó elutasításra már korábban is láttunk példákat a jeruzsálemből érkező, Jézust az ördögökkel és gonosz lelkekkel való szövetkezéssel megvádoló írástudók vagy éppen a názáretiek részéről. Az elutasítás most még csak szóbeli formában jelentkezik, amely az idő előrehaladtával fokozódik és Jézus elfogásával, elítélésével és keresztre feszítésével végződik.
Ha engedek a kísértéseknek, akkor könnyen eluralkodik bennem a rosszindulat, az irigység, a gyűlölet. De ha elutasítom azokat, akkor Isten kegyelme és szeretete fog bennem növekedni.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése