Évközi negyedik hét péntekje
Szent
Márk evangélista következetesen jegyzi le Jézus útját, illetve az úton történt
találkozásait, csodáit és tanításait. Most mégis egy kitérőt olvasunk a mai
evangéliumban Keresztelő János elfogásával és kivégzésével kapcsolatban. Bár a
jelenet nem illeszkedik az események sorába, annak beillesztése azonban nagyon
is tudatos az evangélista részéről. Korábban részletesen bemutatta az
előfutárnak, Keresztelő Jánosnak és a Messiásnak, Jézusnak a születése körüli
csodás eseményeket. E párhuzamból megtudtuk, hogy János az Isten küldötte,
Jézus pedig az Isten Fia. Amikor most bemutatásra kerül János halála és annak
körülményei, akkor ezzel az evangélista mintegy előre jelzi Jézus sorsát is. A
hitetlenségből és az előítéletekből fakadó elutasításra már korábban is láttunk
példákat a jeruzsálemből érkező, Jézust az ördögökkel és gonosz lelkekkel való
szövetkezéssel megvádoló írástudók vagy éppen a názáretiek részéről. Az
elutasítás most még csak szóbeli formában jelentkezik, amely az idő előrehaladtával
fokozódik és Jézus elfogásával, elítélésével és keresztre feszítésével
végződik.
Ha engedek a kísértéseknek, akkor könnyen eluralkodik bennem a rosszindulat, az irigység, a gyűlölet. De ha elutasítom azokat, akkor Isten kegyelme és szeretete fog bennem növekedni.
© Horváth István Sándor
Ha engedek a kísértéseknek, akkor könnyen eluralkodik bennem a rosszindulat, az irigység, a gyűlölet. De ha elutasítom azokat, akkor Isten kegyelme és szeretete fog bennem növekedni.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése