Évközi hetedik hét szombatja

Évközi hetedik hét szombatja

A mai evangéliumi történet azzal kezdődik, hogy kisgyermekeket hoznak Jézushoz azzal a szándékkal, hogy tegye rájuk a kezét. Márk evangélista leírása azt sugallja, hogy áldásért viszik a gyerekeket az Úrhoz. A kérés, hogy Jézus „tegye rájuk a kezét” emlékezetünkbe idézi azokat a csodás gyógyításokat, amikor Jézus kezével megérinti a betegeket, éppen ezért nem kizárt, hogy esetleg beteg gyermekekről van szó, bár a szövegben nincs erre vonatkozó kifejezett utalás.
A tanítványok ez esetben önkényesen cselekszenek és igyekeznek távol tartani a gyermekeket Mesterüktől. Talán Jézust akarták kímélni, hogy nyugodtan taníthasson vagy gyógyíthasson, s tevékenységében ne zavarják meg a gyermekek. Magatartásukat indokolná a korabeli társadalmi szokás, miszerint a gyermekek nem avatkozhattak bele a felnőttek ügyeibe. Ez a szokás nem akadályozhatja meg Jézust szolgálatában, aki más alkalmakkor is átlépte a törvények és szokások rendjét az emberek érdekében. Az Úr tehát helyteleníti a tanítványok cselekedetét, majd szeretettel magához hívja a gyermekeket. Ezt követően Jézus a gyermeki lelkületet példaként állítja: „ilyeneké az Isten országa.” A gyermek mindig nyitott és elfogadó, rászorul mások odafigyelésére és gondoskodására. Ehhez hasonlóan nem kiérdemeljük Isten országát, hanem elfogadjuk azt Istentől.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.