Évközi hetedik hét keddje
Jézust
tovább kísérjük útján, amely szenvedésének és halálának helyszínére,
Jeruzsálembe vezet. Azt, hogy Jézus mennyire tudatosan halad előre ezen az úton
és szembenéz a rá váró szenvedésekkel, világosan bizonyítja, hogy immár második
alkalommal jövendöli meg tanítványai előtt, hogy mi fog vele történni
Jeruzsálemben. Az első alkalommal Péter apostol reakciója jelezte, hogy a
tanítványok nem értették meg Mesterük kijelentéseit, messiási elképzeléseikbe
nem fért bele az Úr halála. Most sem jobb a helyzet, továbbra is érzéketlenek,
hiszen nem az Úr sorsa, nem az általa mondottak a beszélgetésük témája, hanem
rangsort igyekeznek felállítani maguk között.
Mi viszont ne az ő versengésükre figyeljünk, hanem térjünk vissza elmélkedésünkben Jézus szavaihoz! Jövendölését így kezdi: „Az Emberfiát az emberek kezére adják.” Jogos a kérdés: Ki itt a cselekvő személy? Ki adja Jézust az emberek kezére? A válasz egyértelmű: maga Isten adja az emberek kezébe a Fiút vagy legalábbis megengedi azt, hogy az emberi gonoszságnak egy ideig hatalma legyen felette. E gonoszság akkor éri el tetőpontját, amikor az emberek Jézust „megölik.” Ezt követően Jézus „feltámad”, illetve feltámasztja őt a halálból az Atya. Megjegyzendő, hogy nem lehet éles határt húzni aközött, hogy a feltámadás mennyire történt Jézus saját erejéből és mennyire köszönhető az Atya cselekvésének.
Jézusom! Hiszek feltámadásodban! Vezess engem az örök életre!
© Horváth István Sándor
Mi viszont ne az ő versengésükre figyeljünk, hanem térjünk vissza elmélkedésünkben Jézus szavaihoz! Jövendölését így kezdi: „Az Emberfiát az emberek kezére adják.” Jogos a kérdés: Ki itt a cselekvő személy? Ki adja Jézust az emberek kezére? A válasz egyértelmű: maga Isten adja az emberek kezébe a Fiút vagy legalábbis megengedi azt, hogy az emberi gonoszságnak egy ideig hatalma legyen felette. E gonoszság akkor éri el tetőpontját, amikor az emberek Jézust „megölik.” Ezt követően Jézus „feltámad”, illetve feltámasztja őt a halálból az Atya. Megjegyzendő, hogy nem lehet éles határt húzni aközött, hogy a feltámadás mennyire történt Jézus saját erejéből és mennyire köszönhető az Atya cselekvésének.
Jézusom! Hiszek feltámadásodban! Vezess engem az örök életre!
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk,
Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott
közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak,
hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az
emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk
neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását
szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre
törekszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése