Évközi hetedik hét csütörtökje
A
jutalom és a büntetés témája kerül elő Jézus tanításában, mégpedig mindkettő a
Krisztussal való kapcsolat viszonyában. Az a személy, aki a legkisebb jót teszi
Krisztus tanítványával, nagy jóra, jutalomra számíthat Istentől. Bár emberileg
nézve aránytalanságnak tűnik, hogy egy jelentéktelennek tűnő cselekedet
jelentős jutalmat érdemeljen ki, Isten nagylelkűségébe mégis belefér. A legfőbb
jutalom, amit Istentől kaphatunk az örök élet, az üdvösség. Ez azonban
elérhetetlenné válhat azok számára, akik másokat megbotránkoztatnak, azaz
helytelen magatartásukkal, bűnös cselekedeteikkel másokat akadályoznak a hit
útján való előrehaladásban. Jézus erős, úgynevezett túlzó-mondásokkal világít
rá az üdvösség jelentőségére, és annak fontosságára, hogy az örök élet érdekében
minden rosszat kerülnünk kell. Úgy kell élnünk, hogy semmi mulandó, evilági
dolog ne akadályozzon bennünket az üdvösségre való törekvésben.
Az Úr mondásai küldetésünkre is figyelmeztetnek. A tanúságtételt, az evangéliumhoz méltó életet és a hit továbbadását tekintsük kötelességünknek és tegyük felelősségünk tudatában. Keresztény életünk ugyanis követendő vagy elrettentő minta lehet mások számára. Helyes magatartásunk másokat is a krisztusi élet útjára vezet, bűnös életünk viszont botrányt okozhat, azaz eltéríthet másokat a hit útjától.
© Horváth István Sándor
Az Úr mondásai küldetésünkre is figyelmeztetnek. A tanúságtételt, az evangéliumhoz méltó életet és a hit továbbadását tekintsük kötelességünknek és tegyük felelősségünk tudatában. Keresztény életünk ugyanis követendő vagy elrettentő minta lehet mások számára. Helyes magatartásunk másokat is a krisztusi élet útjára vezet, bűnös életünk viszont botrányt okozhat, azaz eltéríthet másokat a hit útjától.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése