Évközi hetedik hét csütörtökje

Évközi hetedik hét csütörtökje

A jutalom és a büntetés témája kerül elő Jézus tanításában, mégpedig mindkettő a Krisztussal való kapcsolat viszonyában. Az a személy, aki a legkisebb jót teszi Krisztus tanítványával, nagy jóra, jutalomra számíthat Istentől. Bár emberileg nézve aránytalanságnak tűnik, hogy egy jelentéktelennek tűnő cselekedet jelentős jutalmat érdemeljen ki, Isten nagylelkűségébe mégis belefér. A legfőbb jutalom, amit Istentől kaphatunk az örök élet, az üdvösség. Ez azonban elérhetetlenné válhat azok számára, akik másokat megbotránkoztatnak, azaz helytelen magatartásukkal, bűnös cselekedeteikkel másokat akadályoznak a hit útján való előrehaladásban. Jézus erős, úgynevezett túlzó-mondásokkal világít rá az üdvösség jelentőségére, és annak fontosságára, hogy az örök élet érdekében minden rosszat kerülnünk kell. Úgy kell élnünk, hogy semmi mulandó, evilági dolog ne akadályozzon bennünket az üdvösségre való törekvésben.
Az Úr mondásai küldetésünkre is figyelmeztetnek. A tanúságtételt, az evangéliumhoz méltó életet és a hit továbbadását tekintsük kötelességünknek és tegyük felelősségünk tudatában. Keresztény életünk ugyanis követendő vagy elrettentő minta lehet mások számára. Helyes magatartásunk másokat is a krisztusi élet útjára vezet, bűnös életünk viszont botrányt okozhat, azaz eltéríthet másokat a hit útjától.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges.