Boldogságos Szűz Mária Istennek szent anyja

Boldogságos Szűz Mária
Istennek szent anyja 

Könyörögj érettünk! 

Isten bölcsessége Krisztusban nyilatkoztatja ki magát az Ember számára. De, amíg az Ember e bölcsességre nem válik szabaddá, engedelmessé, azaz nem képes elvonatkoztatni világi énjétől, megtagadni önmagát, addig nem válhat képessé rá, hogy egyáltalán értse. Ha érthetném, már hitemben megerősödhetnék, és Lélekben kiteljesedhetnék! Nem véletlenül mutatott rá Jézus, hogy „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” [Mt 11,29]. Itt, Jézus, az emberségét, emberi mivoltát hozza fel példának, melyet képessé volt szelíddé és alázatossá formálni, Isten bölcsességében!

Jézus, ifjúságát nagyon bölcsen használta fel. De, feltételezhetjük, hogy szülei olyan környezetet teremtettek a számára, melyben személyisége valóban, a leg optimálisabban bontakozhatott ki, arra, amire Isten rendelése volt. Mária és József Istennel közösségben készítették fel Jézust a küldetésére. Én, egyszerre vagyok gyermek és szülő is. Egyszerre kell felnőnöm, megkésve is akár, már a magam képességeit, vagy hiányosságait felismerve. De, ebben a felismerésemben kell szülőként is Isten bölcsességére irányítani gyermekem figyelmét. Nem én vagyok, akinek meg kell felelnie, hanem Ő, a Krisztus, akit szeretnék én elé tárni, akire szeretném, ha figyelme ráirányulhatna. Mert Benne fedezhető fel Isten teljes bölcsessége: „Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz.” Majd, ebből a hitképességből kell imádságos lelkületre eljutnom, felismerve, hogy van olyan álnokság, gonoszság, ami „nem megy ki másképpen, mint imádság és böjtölés által”, az emberből. Jézus katalizátor. Próbálja hozzám, az Emberhez közelebb hozni Isten logikáját, életvitelét, életformáját. Lefordítja Jézus az Isten érthetőségét az Ember „nyelvezetére”. Mégsem értékteleníti el, mégsem értékeli le Isten Életigenlését, vagy, mondjuk úgy, hogy életbölcsességét. Sokkal inkább, felemelni akarja az Embert, arra a magasságra, mely Istennel közösségre elvezetheti! Jézus Krisztusban valósítja meg Isten a szándékát: „Bölcsességet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; rajtad tartom szemem.” [Zsolt 32,8]

»Jöjj el!« És aki hallja, az is mondja: »Jöjj el!« Aki szomjazik, jöjjön; és aki akarja, merítsen ingyen az élet vizéből! ^{(Iz 55,1;Zak 14,8)} [Jel 22,17]

Bennem Isten Lelke, Isten Élete van, Aki élni akar, és Életre akar tanítani, elvezetni. Legyőzve önmagamat. Megtagadva önmagamat! Nos, ez a kifejezés az, amit hinni, amit elfogadni, és amire megengedővé tenni magam, nem elég az én erőlködésem. Ehhez Isten nagyvonalúsága, pazarló és bőkezű bölcsességére kell ráéreznem! „Jöjj el!” Isten Szentlelke alakíts, formálj, és bátoríts! Ne tudjam, ne merjem, ne váljon hitem kevéssé rá, hogy azt tudjam csak kimondani, hogy a Világ erői ellen én – Veled -, kevés vagyok! Lám, tudom, de mégis, mintha hitem még erőtlen lenne rá, hogy a „Veled” valóságomnak súlypontját Rád bízni képessé legyek! Ezért kell imádságossá lennem, vagyis, jelenvalóságodba beleöltözködnöm. Hívlak, Lélek, Isten Szentlelke jöjj, és növelj engem a Veled való közösségre! Ámen