Bátorság, ima és alázat vezérelte az igehirdetésben Szent Cirillt és Metódot: a pápa keddi homíliája
Ferenc
pápa a Szent Márta-ház kápolnájában
Melyek
azok a jegyek, amelyek megkülönböztetik a nagy hírvivőket, akik segítették az
egyház növekedését a világban és hozzájárultak annak missziós jellegéhez? A
bátorság, az ima és az alázat. Ferenc pápa erről beszélt keddi homíliájában a
szokásos reggeli szentmisén, melyet a Szent Márta-ház kápolnájában mutatott be.
A liturgia ma Szent Cirillt és Metódot állítja elénk, Európa társvédőszentjeit,
akik elhintették a jó hír magvait.
Cirill
és Metód erősebbé tették Európát
Mindig
szükség van igehirdetőkre, misszionáriusokra, valódi hírnökökre, hogy formálják
Isten népét, mint ahogy annak idején Szent Cirill szerzetes és Szent Metód
püspök tette. Jó hírvivők, elszánt testvérek és Isten tanúi voltak, akik
erősebbé tették Európát, melynek ma társvédőszentjei. Az ő alakjukról beszélve
fejtette ki a pápa homíliáját, s benne az igehirdető három fő jellemvonását. A
mai szentlecke (ApCsel 13,46-49) Pálról és Barnabásról, az evangéliumi szakasz
pedig (Lk 10,1-9) a hetvenkét tanítvány kiválasztásáról szól, akiket Jézus
elküldött az ige hirdetésére.
Isten
Szava nem egy javaslat, bátorság kell ahhoz, hogy célba juttassuk
A
„küldött” első ismérve az őszinteség, ami erőt és bátorságot rejt magában.
Isten szavát nem lehet úgy elvinni, mint egy javaslatot: „ha tetszik, akkor
tessék…”, vagy mint egy jó filozófiai vagy erkölcsi eszmét: „élhetsz így is”…
Nem, ez más. Őszintén, erőteljesen kell elvinni Isten Szavát, hogy célba érjen,
a bensőnkig hatoljon – utalt a pápa Szent Pál kifejezésére. Ilyen őszintén,
ilyen erővel és bátran kell hirdetni Isten Szavát. Akiben nincs meg a bátorság
– legyen az lelki, szívbéli, vagyis nem szerelmes Jézusba, mert innen jön a
bátorság -, az mond valami érdekeset, erkölcsös dolgot, ami jót tesz, használ
az embernek, de nem Isten Szava. Ez a szó pedig nem képes formálni Isten népét.
Csak az ilyen őszintén, bátran hirdetett isteni Szó képes átalakítani Isten
népét – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Ima
nélkül Isten Szavából egy előadás lesz
Lukács
evangéliumának tizedik fejezete leírja nekünk a másik két jellemvonást, amiről
az isteni szó hírvivőjét felismerjük. Ez a szakasz (vö. Lk 10,1-9) kissé
szokatlan, mert sok információt ad az igehirdetésről. Az aratnivaló sok, de
kevés a munkás. Imádkozzatok tehát az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat
aratásába. A misszionáriusoknak tehát nemcsak bátraknak kell lenniük, hanem
imádságosnak is. Isten Szavát imával is kell hirdetni, mindig. Imádság nélkül
tarthatunk remek előadást, jó kis tanítást, szép, szép! De ez nem Isten Szava.
Csak az imádkozó szívből léphet elő Isten Szava. Az ima azért kell, hogy az Úr
elkísérje az Ige elhintését, hogy megöntözze a magot és a Szó kicsírázzon.
Isten Szavát imával kell hirdetni: az igehirdető imájával.
Az igazi
prédikátor alázatos, különben megjárja
Az evangéliumban
egy érdekes, harmadik jellemzőt is találunk. Az Úr úgy küldi tanítványait, mint
bárányokat a farkasok közé. Az igazi prédikátor tudja, hogy gyenge és nem tudja
magát megvédeni. „Úgy menj, mint bárány a farkasok közé!”- „De Uram, hogy
megegyenek?” – „Te csak menj! Ez az utad”. A pápa ekkor Aranyszájú Szent János
egy mélyenszántó gondolatát idézte: Ha nem úgy mész, mint a bárány, hanem mint
a farkas a farkasok közé, akkor az Úr nem véd meg téged, egyedül kell
megvédened magad. Amikor az igehirdető túl okosnak hiszi magát, vagy ravasz
akar lenni, akkor azt gondolja: „Á, megbirkózom én ezekkel az emberekkel!” –
aztán pórul jár. Vagy pedig kiárusítja Isten Szavát a hatalmasoknak, a
gőgösöknek.
Azt volt
a legjobb, amikor azt mondtad: váltsunk témát
A nagy
hírvivők alázatát illusztrálandó Ferenc pápa elmesélt egy hallomásból ismert
történetet, amiben valaki azzal kérkedett, hogy ő nagyon jól tud prédikálni
Isten Szaváról, tehát „farkasnak” érezte magát. Egy jól sikerült prédikáció
után a gyóntatófülkébe ment, ahol egy „nagy hal” akadt a horgára. Egy nagy
bűnös, aki sírt és bocsánatért esedezett. Ennek a gyóntatónak pedig hízott a
mája hiúságában és kíváncsi volt, vajon a prédikációja melyik része váltotta ki
a bűnösből a megtérés vágyát. „Az, amikor azt mondta, hogy váltsunk témát” –
hangzott a gyónó válasza. Nem tudom, hogy igaz-e a történet, de annyi bizonyos,
hogy pórul jár az, aki Isten Szavát úgy akarja elvinni, hogy önhitt és nem úgy
megy, mint a bárány, akit az Úr véd meg.
Bátorság,
imádság és alázat az igehirdetésben
Összegezve
gondolatait az egyház missziós jellegéről és nagy hírvivőiről, a pápa
elismételte: azok, akik elhintették Isten Szavát és segítették növekedni az
egyházat a világban, bátor, imádságos és alázatos emberek voltak. Szent Cirill és
Metód segítsen minket abban, hogy példájukat követve mi is így hirdessük Isten
Szavát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése