2017. január 26., csütörtök

Kik sírván vetettétek magotokat és most örömmel aratván, öszve szeditek kévéiteket



Kik sírván vetettétek magotokat és most örömmel aratván, öszve szeditek kévéiteket (125. zsoltár).
Ments meg, Uram minket! 



Jézus szavaival bennem összecsengnek Pál szavai: „Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.”
Elém tárul egy kép a tizenkettőről, mint annak a közösségnek a magja, csírája, melynek felépítésére rendelte Isten a Fiút! Itt nincs szó hierarchiáról! Pontosan a hierarchia ellenében egy általános szolgálatra szólítja fel Jézus azokat, akik hajlandók Őt követni. Ez az Isten szeretetének a hierarchiája!
És ide illik a következő tanítás is, ami már az apostoltól, a szeretett tanítványtól hangzik el: „Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért. Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást!” [1Ján 4,7-11]
Ő értette, hogy az Evangélium szavai által mire gondolt Jézus! Ebben a szeretetben, ha képes vagyok ebben a szeretetben meggyökeresedni, van erő, és ez a szeretet józanságra vezethet el engem! Mert egyértelmű, nincs benne semmi, ami kétséget ébreszthetne bennem. Ahogy János mondja: „Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” [1Ján 1,5]
Csak ne akarnám, ne próbálnám szüntelenül az emberek tetszését keresni! Félreértem a szeretet parancsát! Mert hiszen, szeretet az Isten, és benne van az ember tetszése! Én, és mi, e világban élő emberek ezt a képletet mindig fejre állítjuk. Úgy képzeljük el, hogy ha megfelelni próbálunk egymásnak, az kedves lehet Isten számára. De nem így van!
Az az alapvető evangelizálás, egy keresztény ember részéről, ha Isten tetszését keresem, és annak vetem alá emberi kapcsolataimat. Nekem arról kell bizonyosságot nyújtanom, és azon keresztül biztonságot nyújtani másoknak, hogy józan tudok maradni, és következetesen ki tudok tartani, vagyis félem, őrizem, tisztelem, azt a szeretetet, amivel Isten szeret engem. Éppen ezért, amikor asztalához ültet, elfogadom azt, hogy engem kiszolgál, szolgál. Majd akkor, amikor azt kéri tőlem, vagy várja tőlem, hogy én terítsek asztalt másoknak, és én szolgáljak másokat, akkor én teszem a dolgomat úgy, ahogy Tőle láttam, és nekem jól esett elfogadni Tőle!
A félénkség a szégyenből fakad. „Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt” – tanácsolja Pál. Mert mások általam elképzelt elvárásának akarok megfelelni, és nem az Úrnak (!), szégyellem azt, amit tőlem elvárna az a megismert, megtapasztalt szeretet, mellyel Isten szeret engem. Könnyen mondom azt, hogy nem értenének meg, lenéznének, lesajnálnának, elmennének mellettem, mi lenne azzal az egzisztenciával, amit kiharcoltam már magamnak, talán még az állásommal is játszanék.
„Egy hívő ember soha nem hivatkozik arra, hogy milyen a világ. Egy hívő ember nem azt mondja, hogy „Jaj, de nehéz az élet! Az emberek ilyenek! Jaj, milyen rossz a pénz megint!” Ez a hitetlenség legkézzelfoghatóbb jele. A győzelem, ami legyőzte a világot, a mi hitünk – mondja János apostol az első levelében. A hívő ember le tudja győzni a világot." – mondja dr Reisinger János irodalomtörténész. Le akarom győzni a világot, Érted Istenem!
Uram, Istenem, segíts meg engem, hogy hitem elég erős legyen ahhoz, hogy szereteted erejétől megerősödve, Tetszésedet keressem, és ne az emberek mulandó kedvéért adjam el lelkemet! Ámen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése