Kik sírván vetettétek
magotokat és most örömmel aratván, öszve szeditek kévéiteket (125.
zsoltár).
Ments meg, Uram minket!
Jézus
szavaival bennem összecsengnek Pál szavai: „Isten nem a félénkség lelkét adta
nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.”
Elém
tárul egy kép a tizenkettőről, mint annak a közösségnek a magja, csírája,
melynek felépítésére rendelte Isten a Fiút! Itt nincs szó hierarchiáról!
Pontosan a hierarchia ellenében egy általános szolgálatra szólítja fel Jézus
azokat, akik hajlandók Őt követni. Ez az Isten szeretetének a hierarchiája!
És ide
illik a következő tanítás is, ami már az apostoltól, a szeretett tanítványtól
hangzik el: „Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van.
Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem
ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg
irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll
a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett
minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért. Szeretteim! Ha Isten így
szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást!” [1Ján 4,7-11]
Ő
értette, hogy az Evangélium szavai által mire gondolt Jézus! Ebben a
szeretetben, ha képes vagyok ebben a szeretetben meggyökeresedni, van erő, és
ez a szeretet józanságra vezethet el engem! Mert egyértelmű, nincs benne semmi,
ami kétséget ébreszthetne bennem. Ahogy János mondja: „Isten világosság, és
nincs benne semmi sötétség.” [1Ján 1,5]
Csak ne
akarnám, ne próbálnám szüntelenül az emberek tetszését keresni! Félreértem a
szeretet parancsát! Mert hiszen, szeretet az Isten, és benne van az ember
tetszése! Én, és mi, e világban élő emberek ezt a képletet mindig fejre
állítjuk. Úgy képzeljük el, hogy ha megfelelni próbálunk egymásnak, az kedves
lehet Isten számára. De nem így van!
Az az
alapvető evangelizálás, egy keresztény ember részéről, ha Isten tetszését
keresem, és annak vetem alá emberi kapcsolataimat. Nekem arról kell
bizonyosságot nyújtanom, és azon keresztül biztonságot nyújtani másoknak, hogy
józan tudok maradni, és következetesen ki tudok tartani, vagyis félem, őrizem,
tisztelem, azt a szeretetet, amivel Isten szeret engem. Éppen ezért, amikor
asztalához ültet, elfogadom azt, hogy engem kiszolgál, szolgál. Majd akkor,
amikor azt kéri tőlem, vagy várja tőlem, hogy én terítsek asztalt másoknak, és
én szolgáljak másokat, akkor én teszem a dolgomat úgy, ahogy Tőle láttam, és
nekem jól esett elfogadni Tőle!
A
félénkség a szégyenből fakad. „Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel
miatt” – tanácsolja Pál. Mert mások általam elképzelt elvárásának akarok
megfelelni, és nem az Úrnak (!), szégyellem azt, amit tőlem elvárna az a
megismert, megtapasztalt szeretet, mellyel Isten szeret engem. Könnyen mondom
azt, hogy nem értenének meg, lenéznének, lesajnálnának, elmennének mellettem,
mi lenne azzal az egzisztenciával, amit kiharcoltam már magamnak, talán még az
állásommal is játszanék.
„Egy
hívő ember soha nem hivatkozik arra, hogy milyen a világ. Egy hívő ember nem
azt mondja, hogy „Jaj, de nehéz az élet! Az emberek ilyenek! Jaj, milyen rossz
a pénz megint!” Ez a hitetlenség legkézzelfoghatóbb jele. A győzelem, ami
legyőzte a világot, a mi hitünk – mondja János apostol az első levelében. A hívő
ember le tudja győzni a világot." – mondja dr Reisinger János
irodalomtörténész. Le akarom győzni a világot, Érted Istenem!
Uram,
Istenem, segíts meg engem, hogy hitem elég erős legyen ahhoz, hogy szereteted
erejétől megerősödve, Tetszésedet keressem, és ne az emberek mulandó kedvéért
adjam el lelkemet! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése