Kik mint a pálmafák
virágzotok és mint a Libanus cédrusfái megsokasodtok az Úr házában (91.
zsoltár).
Ments meg, Uram minket!
Mondjuk,
hogy itt azzal folytatódik Jézus gondolata, hogy „Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek,
gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az
Atyától az én nevemben, megadja nektek.” [Jn 15,16]
Hiszen,
Jézus, a mai evangélium szavai szerint, „maga” választ magának rokonságot!
Azaz: azokkal tekinti magát rokonságban, Akik, úgy, ahogy Ő is, megcselekszik
Isten akaratát!
Uram, mi
a Te akaratod velem?!
Márk, az
evangéliumában, nagyon óvatosan szemezget Jézus életéből eseményeket, melyekkel
példázni akarja Isten, emberrel való szándékát, illetve Jézus Krisztusban való
kinyilatkoztatását. Ha ennek az evangéliumnak csak a 3. fejezetét nézem végig,
akkor azt látom, hogy 6 epizódot említ, emel ki Jézus életéből, működéséből.
Olyanokat, amikből példákat tud felmutatni arról, hogy mi Jézus logikája,
gondolatmenete, szándéka, mire szenteli az életét! Márk evangéliuma 16 fejezet,
és a 16 fejezet végig példákat mutat be, eseteket taglal, amikből Jézus
istenemberi mivoltára mutat rá. Vajon miért? Talán azért, hogy rámutasson arra,
hogy az Emberből milyen módon válhat Istenek szándékára való teremtmény! Mert
az Ember teremtmény, az Isten akaratából, és az Isten szándékára teremtett
lény! Na, ez az alázat, hogy az Ember erre alkalmassá tegye magát!
Jézus
példája szerint, aki így nevel bennünket: „Vegyétek magatokra igámat, és
tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok
lelketeknek.” [Mt 11,29] Igen, ez nem példa, ez kőkemény figyelmeztetés,
tanítás, ezért nem Márknál olvassuk ezt, hanem Máténál!
Szelídséget
és alázatot kell tanulnom Jézustól, ahhoz, hogy engem rokonának valljon,
illetve, hogy felismerni képes legyek, mi velem Isten akarata!
Igen, a
világ más lehetne, ha mi keresztények nem akaratosak lennénk, és a magunk
akaratát akarnánk beteljesíteni, vagy mások akaratának akarnánk megfelelni,
hanem szüntelenül kutatnánk azt, hogy mi velem Isten szándéka, akarata.
Tömören
ezt úgy fogalmazom meg, hogy nekem, emberként, keresztényként, nem kiszolgálnom
kell a világot, hanem szolgálnom. Ha szolgálója lennék Istennek, akkor
szolgálhatnám a világot is. De amíg kiszolgáltatom magam a világ
kénye-kedvének, addig nem vagyok képes szolgálni Istent és embert sem. Talán
ezen a ponton torzul el emberségünk. Amikor a világ vallásának eszközeként,
annak alárendeljük hitbizományunkat, hitünket. Kiárusítjuk azt a franchise
rendszert, melyet Isten ránk bízott, ahogy az evangéliumban az ember a
talentumait a szolgáira. (Mt 25, 14-30)
Jézus
barátjává lenni! „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a
mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.”
[Mt 7,21]
Tanítványság
és barátság. Tanítványság és apostolság. Azt hiszem, hogy úgy van összefüggés e
fogalmak között is, ahogy a barátság, az együttélés és a házasság között is. A
barát és a házastárs között van elköteleződésben lényeges különbség! De egyik
fogalmat sem a külsőség fogja definiálni, hanem az a misztérium, titok, melyről
csak utólag tudjuk azt kijelenteni, hogy ez az!
Benne
lenni abban az Éterben, abban a Légtérben, mely Légteret az Isten Lelke hatja
át, és szenteli meg, csak az Igaz Hit képes érzékelni! Istenem, Atyám, ki
Krisztusban tetted mindezt nyilvánvalóvá, bennem és engem tegyél érzékennyé rá!
Hinni akarok, és hittel élni vágyom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése