2017. január 13., péntek

Kik már se nem éheztek, se nem szomjúhoztok, se a nap vagy meleg nem süt benneteket



Kik már se nem éheztek, se nem szomjúhoztok, se a nap vagy meleg nem süt benneteket (Jelenések 7).

Ments meg, Uram minket!


Szóval: egy egészséges félelemre szükség van! Félni attól, hogy nem szolgál javamra az, amit hallok. Mert „nem egyesül hitem mindazzal, amit hallok”! Vagyis, mit hallok? Mit vagyok képes meghallani, amit duruzsolnak a fülembe, vagy azt, ami Isten szava?
Azt olvasom, és magam is egyet értek azzal, hogy a lelki fejlődésem nem vonatkoztatható el a lelki, az intézményi és a környezeti tényezőktől. Amiből, azért kettő az, amiért felelősségem van! Lelkemből élni, és ott állni, ahova Isten állít engem! E kettő az én szuverenitásomon dől el. Félnem kell szüntelen azt, hogy a nyugalmába való meghívásom ígérete elhangozzon szájából! Félnem kell, hogy nem érhetek célba, nem érhetek el boldogságomra!
Pál engedetlenségről beszél, mint ami oka lehet annak, hogy erre az ígéretre ne kerüljön sor. Mi az engedetlenség párja? Az engedelmesség? Talán ennél is inkább illik ide a megengedőképesség. Hiszen ebben benne vagyok én magam, a magam alkalmassá tétele, mely alázat és szelídség dolga. »Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.« [Mt 18,3] A gyermeken ugyan, mit kérnek számon a szülei szüntelen? Hát bizony azt, hogy legyenek megengedőkké szüleiknek, vagyis alzatosak, és szelídek az engedelmességben. Tisztelni, hallgatni szavukra, és meghallgatókká válni szavukra!
A béna akkor állt lábra, amikor megengedővé tette magát a szóra: „Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.” „Kelj föl, vedd ágyadat és járj” Én elhiszem a bűneimnek bocsánatát? Képes vagyok a bűnbánatom után a megbocsátás kegyelmétől talpra szökkenni? Abban a hitben járni már az után, amit hallottam? Elvettem bűneidet, hogy járhass az igazak útján! Ahogy mondta Jézus a bűnös asszonynak is: »Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!« [Jn 8,11]
Mennyei Atyám, tegyél fogékonnyá szavaidra engem! Nem akarok, és mégis olyan hangok tévesztenek meg engem, melyek nem Tőled származnak! Tisztítsd meg szívemet és fülemet, ajkamat és elmémet, hogy Benned lakó lehessek, már itt a földön is! Ámen


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése