Kik lelkiszegények lévén, menyországot bírjátok

Kik lelkiszegények lévén, menyországot bírjátok (Máté 5).

Ments meg, Uram minket!

A mai evangélium olvasása kapcsán az a szomorú érzés von hatalmába, hogy lám, a tömeg azért követte csupán Jézust, mert sok csodát tett. Mindenki a maga hasznára, nem okvetlenül javára, követte Jézust! Akkor ma, miért csodálkozom azon, hogy az Isten hitben gyenge az emberiség? Miért lenne más ma az ember, mint Jézus korában volt?

Vajon, bárki is eltűnődik a Zsidókhoz írt levél szavain? Pedig Pál nem kis dologra hívja fel a figyelmünket. Pontosan arra, hogy mi Jézus érdeme, számomra. Miért érdemes Jézusra, a Mesterre, a Küldöttre, a Kinyilatkoztatóra, az Üdvösségemért szolgálatot vállalóra odafigyelni. Hozzá igazodnom.

Az olvasmány gondolatai alapján vetem fel a kérdést: mit ér az Ember számára az Isten kegyelme? Képes az Ember mit kezdeni Isten kegyelmével? Tudok élni a kegyelemmel, vagy csak beszélünk róla? Vajon, az Egyház megtanítja a keresztényeket arra, hogy Isten kegyelme olyan ajándék, ami erőt ad, be akarja tölteni a bűnös embert, hogy képessé legyen elvonatkoztatni, eltávolodni az emlékezetében nyomot hagyó bűneitől? Ez, Isten kegyelme, az Embert, a maga tudatos igenlésén keresztül, elköteleződésén keresztül képes csak megsegíteni. Valljuk meg, mi keresztények többnyire inkább választjuk azt a megoldást, hogy nincs bűnöm. Azért, hogy ezzel meggyőzni képes legyek magamat, olyan cselekedetek sorát végezzük el, melyek igazolást nyújtanak, de melyek pótcselekvések csupán. Éppen ezért hamisak, megtévesztők, és félrevezetők! Éppen ezért ártanak Isten tervének! Ha így van, akkor bizony, sokkal több, sokkal nagyobb bűnünk van, mint amivel hajlandók lennénk magunkat szembesíteni. Nekem, a keresztény embernek nem ésszel kell élnem, hanem sokkalta inkább szívvel! Mondja is az Írás: szív bőségéből szól a száj! „A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj.” [Lk 6,45] Értjük mi ezt az isteni logikát, vagy nem is foglalkoztat bennünket?

A lelki ember gondolatait a lélek bírja, míg a világi embernek az értelme uralkodik a lelkén.

Ezek után kell feltennem a kérdést magamnak: mennyire vagyok én keresztény? Krisztus hívő, Krisztus követő? Be kell látnom: amennyire képes vagyok engedelmeskedni a Léleknek!

Bárcsak! Kiáltok Hozzád Istenem, hogy hiányomat Te töltsd ki bennem! Távolodjon tőlem világi énem, hogy én közelebb juthassak Hozzád, ki bennem, belőlem próbálsz életet adni a világnak! Add meg nekem, hogy ne korlátozzalak szabad terjedésedben, hogy mindenek üdvösségére lehessél! Ámen